A legnehezebb téma a mai. Szerintem. Nekem az… mért csakugyan úgy van, hogy NEM szolgálhatok egyszerre két úrnak, amit hosszas bukdácsolás után értek mára már egész tisztán, miközben a megvalósítás olykor még továbbra is akad. Ugyanis eredendő hajlamom van a mammon irányába – lustaság, kényelem, vágyak, félelmek – amit leküzdeni napról napra, sőt pillanatról pillanatra kihívás és munka. A nagylevegő. A nemgondolkodás. A lépés kockázata. Mit sem változott. Annak ellenére változott ez alig, hogy nagy utat megtettem, sokat léptem már, tehát tudom magamról, hogy járni, én, igen, tudok. Hmm. Tömegek tartanak az éppenhogy felálltak állapotnál, ahol a járókát az élet elvette, tehát kisszékre támaszkodtak sértetten panaszkodva, miközben a szőnyeg is remeg már a lábuk alatt. Nehéz ez nagyon. Hogy stabilitás NINCS, mert a helyben állás nem lehetőség. Menni kell. Legkésőbb, mert megéhezik az ember, bármilyen stabil támaszt is építettem, jól csak akkor vagyok, amikor haladok. A mammon a biztonság ígérete. Tapasztalni KELL, hogy nincs, nem valós, délibáb csak, ami közeledve enyészik, mindenkinek tapasztalnia kell ezt, a vágyait sivatagban kergetve, mielőtt a paradicsomban az ember megnyugszik. Mielőtt megnyugodni képes. Ugyanis a paradicsom belső állapot. A békém van az útonhaladással, sőt az Úttal állapot. Hogy bízom, megyek, teszem. A paradicsom a cselekvő ember állapota, míg ezzel szemben, aki vágyakozik és gondolkodik, az szenved – aggódj tehát a holnap miatt, MOST, nagyon fontos, helyes, igen, VITÁZZ Istennel, próbáld bebiztosítani magad, hogy tapasztalhasd, hogy ez nem megy, biztonság nincs, és így a bizonytalanság, tehát fejlődés állapotában megnyugodhass!

*

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek: ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani? És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga baja.”

Mt 6,24-34

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!