Foltozzuk itt a katolikus vallás ősöreg tömlőjét, alázattal, belülről, változásban bízva, néhány évszázada, de nem lehet-e, hogy túl régi, túl merev már?
Abban az időben Keresztelő János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy Keresztelő Jánosnak és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?” Jézus így válaszolt: „Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény? Amíg a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt. És akkor, azon a napon majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. És új bort sem tölt senki régi tömlőbe; vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, meg a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való.”
Mk 2,18-22
*
Szép és jó és igaz. Nyilván. No de mikor új a bor – mi számít új bornak? Foltozzuk itt a katolikus vallás ősöreg tömlőjét, alázattal, belülről, változásban bízva, néhány évszázada, de nem lehet-e, hogy túl régi, túl merev már? És mi van, akkor, ha igen? Mert irogatni erről, hogy emberek, félreértésben vagytok, nemhogy lehet másképp, de másképp kéne, mert másképp jobb… könnyű. Legalábbis mindenképp könnyebb, mint rendszert, rítust, szervezetet indítani. Hmm. Közösség talán elég. Működő. Tehát igazi, tehát szeretet alapú, anélkül, hogy ezt hangoztatnák, legalábbis az én feltételezésem – eseményhorizontom – ma ez. Építsünk működő közösséget!
