Azt szeretem igazán, akinek parancsolni is tudok.
Szeretetet parancsolni a végső ellentmondás, és nagyon fontos, hogy mégsem az. Mert a parancs tulajdonképpen az ajánlás legerősebb formája „csak”. Ami nem egyenlő az erőszakkal. Hanem Tovább
A szerelem engedelmesség.
Tudom, hogy a lángolás és az önfeledt vad szenvedély a szerelem vágyott és népszerű aspektusa, de LÁSD, hogy engedelmesség is – magam a másikért, magam másokért való önkéntes korlátozása. Tovább
Imádat nélkül nincs élet.
Hogy Jézus szerette volna az Atyát? Ugyan. Nyilvánvalóan Tovább
A világot nem lehet tanítani.
Megdöbbentő megértés ez most, miután évekig képzeltem, hogy van mit adjak, hogy nekem tanítanom kell, mert én márpedig „egész népemet fogom, nem középiskolás fokon” – hogy nem. Tovább
Hallgass (végre) valakire!
Tudsz-e egy egyszerű átlagos ember szavának hinni, vagy Freudot, a Dalai Lámát, Buddhát, Jézust, sőt Istent kell hozzá személyesen lásd?
Prófétálsz vagy meghalsz?
Be tudsz-e fogadni, kiket fogadsz be, mennyit vagy a befogadás állapotában? Legkomolyabban kérdem… ugyanis be KELL fogadjuk egymást, nő a férfit, tapasztaltak a tapasztalatlanabbakat, vezető a csapattagokat KELL a lelkébe fogadja, mert nincsen más megoldás végül – pontosabban van, Tovább
Beszélgessünk!
Ítélet? Nincsen. Mármint abban az értelemben, hogy valaki jó vagy rossz, így nincsen – hanem ténymegállapítás van. Hogy az ember kapcsolatban van vagy sem. És aki nincs, azt nincsen mi megtartsa, tehát a semmibe esik. Ennyi az ítélet, írtam már róla. Tovább
A pásztor farkasa saját arroganciája.
Az erő-hiány mindig fókusz-hiány, ami magyarul mindig annyit jelent „csak”, hogy egyik lehetőség sem elég lelkesítő – avagy másképp: túl sok van a tányéron, nincsen az igazi meg. Tovább