Van kérdésed? Akkor nem szenvedsz eléggé. Nagyon kemény, de ez van. Ugyanis, amikor az ember eléggé szenved, akkor cselekedni kezd, és többé nincsen kérdése, mert ideje, mert szabad energiája nincsen kérdéseken gondolkodni. A kérdés mindig ellenállas jele… Hogy érted, de akkor is: VAN kérdésed. Persze. Jó ezt elfogadni legelsősorban, hogy még vannak kérdéseim, és másrészt feltenni őket. A kérdéseket fel KELL tenni. Aminek az eredménye ritkán igazi válasz. Nyilván. Hanem az szokott kiderülni, hogy a kérdés mégsem a legjobb. De ennek ellenére, pontosan ezért: fel kell őket tenni, mert így válnak egyre jobb kérdésekké, míg végül a Jó Kérdéshez az ember eljut, amire aztán azonnal tudja a választ is, ÉS cselekedni kezd. A jó kérdést nem feltesszük, hanem megválaszoljuk. Tettekkel. Az egyetlen valódi válasz a tettek – a hibás kérdések jutalma egyre jobb kérdések, a jó kérdés jutalma részvétel, ezek egymásból következnek, tehát, igen, KÉRDEZZ! Hogy node kit? Hmm. Vicces ez, de mivel a kérdés – amíg másoknak teszed fel – sosem az igazi még, így szinte mindegy, hogy kit kérdezel. Másképp mondva: fontosabb az, hogy kérdezz, mint hogy kitől. Nem teljesen mindegy azért persze, mert ha magaddal egy szinten álló embert kérdezel, akkor a kérdésed nem változik, míg másrészt ha Nálad tapasztaltabb embert kezdeztél, azt onnan tudod, hogy új kérdés születik. Továbbá az utóbbi nehezebb. Bátorság kell hozzá. Hasonló, tehát velünk egy szinten álló embert könnyebben kérdezünk: Bátor legyél tehát, a Számodra MA Vonzó embert kérdezd, még ha ismeretlen is. Szép játék ez, nagyon. Bár idegölő is persze kicsit, hiszen az ember azonnal AKAR tökéletes választ, ami nincs. Hanem részvétel VAN. Azt kérdezd, akin látod, érzed, akiről valami fura belső bizonyossággal tudod, hogy maga az életben résztvesz. Leginkább Őt érdemes. Akinek nem egyszerűen csak a gondolatai, de a Példája Számodra hiteles. Kérdezz, amíg VAN kérdésed!
*
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra. Így ti is most szomorkodtok ugyan, de majd viszontlátlak titeket. Akkor örülni fog szívetek, és örömeteket senki sem veszi el többé tőletek. Azon a napon már nem lesz több kérdeznivalótok tőlem.
Jn 16,20-23a
Öröm, ha megosztod!
