Van. Most. És ez NEM baj.
Az emberiség egy nagy baja szerintem a hamis próféták. Hogy túl sok van. Túl sok a rossz tanács. Aminek egyik oka, hogy az emberek nagyobbik része szenved, és így akkora tömegek várnak figyelmet, választ, gyógyulást, sikert, iránymutatást, reményt, hogy ez is üzletté lett. Mert a szenvedő ember hiszékeny, minél rosszabbul van, annál hiszékenyebb. Mint a sivatagi szomjazó… bornak, sőt Tovább
Nem megy egyedül. Valóban nem, a legnagyobbaknak sem. Vagy a legnagyobbaknak talán igen, de ki legnagyobb közülünk? Egyedül az ember kevés, mert egyedül álmot tartani lehetetlen, ha nincs, aki megtámasszon a bizonytalanság pillanataiban, akkor szükségszerűen elbuksz. Nem a saját hibádból, hiszen más sem bírta volna, de a saját hibádból mégis, mert nem választottál társ(ak)at. És miért is nem? Az emberek általában Tovább
Sokan szenvednek, és sokan nem értik, hogy miért. Nagyon egyszerű. Mert elutasítják a lehetőséget. A szenvedésének nincsen más oka, mint ez az egy, hogy az ember Tovább
Isten ad, igen, de EGYMÁSTÓL KELL KÉRNI. Egymástól, egymáson keresztül. Egészen elképesztően, szürreálisan fontos ez, hogy Istentől könyörögni haszontalan. Teljesen. Legkomolyabban mondom. Haszontalan. Hanem Tovább
A tanítás lényege szerintem, hogy olyasmit ad az ember át, amiben maga sem egészen biztos, nyolcvan százalékban igen, nyolcvan százalék “bizonyított”, nyolcvan százalékban tudom, de húsz százalékban nem, húsz százalék bizonytalan, minden esetben. Körülbelül. Húsz százalék Tovább
Hogy a kötelességed teljesítése okán vagy fáradt és ingerlékeny? Hallom, értem, elfogadom, nagyszerű, de tévedsz. Pontosabban nem tévedsz, a kötelesség fontos, csak rosszul priorizálsz. Mindig kell maradjon tartalékod… Tovább
Egyik legnehezebb megértésem – ugyan, A legnehezebb –, hogy nincsen jobb. Tehát nem egyszerűen csak nem kell, hanem nincsen. Hanem Tovább