Vicces, ahogy egy ideje már nem nyer, hanem veszít az ügy követőket, amikor valami szerintem és számomra fontos témáról írok. Igen, abszolút értem, hogy sok. Mely helyzetben a két alternatíva letenni arról, hogy többeket elérjen az üzenet, vagy a számomra fontos dolgok helyett populáris témákat feldolgozni. Pár éve döntöttem úgy, hogy ez nem helyett, hanem mellett. A számomra fontos témák előfizetés mögé kerültek és külön Facebook-oldalt indítottam nekik, míg a populáris témák előbb az ÉNAKADÉMIA magazinjába majd videókba mentek. Eleinte ez sokat segített, de egy ideje mindkettő stagnál. Tehát a személyes vonal és az általam közérthetőnek vélt is. A videók népszerűek, de egy ideje ezeknek a tábora is lassulva nő már csak, aminek nyilvánvalónak tűnő oka – a Facebook algoritmusainak folyamatos változásai mellett –, hogy ugyanarról beszélek. Hmm. 10 000 Like bűvös határnak bizonyult, mivel hónapok óta 9 700 körül állunk. Amit a videók hozzátesznek, a személyes megosztások le is morzsolják. YouTube követők száma 1 025, ott a Kérdezz-Felelek növeszt, és a Heti Beszámoló apaszt, a dinamika nagyon hasonló. Ahogy a női képzéseken is. És a férfi csoportban. Megtelik mond, de nem nő, mintha magam lennék a korlátja.
Kérdés mit tehetek, és persze, hogy kell-e bármit is tenni.
Egyrészt nyilván nem kell, másrészt bizonyosan fogok, mivel foglalkoztat, az időszerűség feszítő ösztönzését már érzem, felelősségem, hogy az üzenet, a világkép, az alternatíva terjedjen, haldoklik, ami nem nő, fontos tovább is lépnem. De hogyan… A Kapcsolodj.Net indult közben el, aminek célja, hogy emberek egymásnak is mondhassák, amit tőlem sokan nem hallanak meg, mert nem hallhatnak meg. Lendülettel indult, de az érthetőség itt is kihívás. Az én nyelvezetem és az én logikám látszik, és lehet, hogy szélesebb közönség felé ez már inkább teher, mint érték, plusz magamban állva a fejlesztési erőforrások is megelehetősen szűkösek… Csudába!
Magam korlátozom azzal, hogy még mindig “az enyém”, még ezt is “én tudom”.
Mindenemet adom, igen, mint az egyszeri koldus, de ma már nem érdem, hanem felelőtlenség, hogy belehalok itt, egyedül (értsd: Angikával és az őt segítő csapattal), ahelyett, hogy a rendszer fejlesztésben és a tartalom formálásában is kapcsolódnék. Nem korlátozhatom tovább az Ügy sikerét azzal, hogy nem kérek segítséget – másképp mondva: hogy nem adok több bizalmat, hogy nem kérek fel vezetőket. Tegnapelőtt kezdtem ezt írni, a mintát tegnap ismertem fel, és azóta léptem. Minden rendben. Nagyszerű emberek mondtak igent – nagyszerű emberekről derült ki, hogy várják, hogy kérdezzem őket. Hmm. Elgondolkodtató, ha az ember szegény, pénzben, erőben, időben, ha ki van feszítve, zaklatott, ideges, feszült… fontos meglátni, hogy ez nem kell így legyen, az ügynek Hitet, és másoknak Teret adva mindig tovább lehet lépni: változás biztos, ha csak bízni és engedni merek. Jobban. A tartós szenvedés sosem normális. Képes vagy boldogságra. Legnagyobb veszély megalkudni, ne érd kevéssel be!
*
Jézus egy alkalommal megfigyelte hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. Közben észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. Erre megjegyezte: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. A többiek ugyanis abból adakoztak, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.”
Lk 21,1-4
Öröm, ha megosztod!
