Menu Close

Én Vagyok

Mit Tennél, ha nem félnél?

Munka, mint ünnep? … Igen!

A munka ünnepének estéjén nagy szeretettel osztok meg pár gondolatot, melyeket saját tapasztalatok árán tanultam, de kísérőként egyre több ember életébe belelátva immár általánosítani is merek:

a)
A munka igenis lehet öröm – olyan tevékenység tehát, amit szeretek, amit valóban szívvel lélekkel ünneplek nem csak május elsején, de minden áldott nap. Az igazán nekem való munka olyasmi, amiért folyamatosan a hála állapotában vagyok, hogy micsoda hatalmas kegyelem, hogy ezzel foglalkozhatom itt a Földön. … meggyőződésem, hogy minden ember számára VAN ilyen tevékenység.

b)
Sokaknak mégsem öröm ma a munka. Hogy azzá legyen, változtatniuk kell, amihez hatalmas bátorságra van szükség, mert mindig bizalmon alapuló, A látszólagos bizonytalanság FELÉ tett lépés kell hozzá – amit legtöbben a fizikai valóságunkat érintő válság mélypontján tudunk csak végre megtenni, azaz sokak számára még sötétebb lesz, mielőtt a pirkadat érkeznék … másképp: nem érkezhet a pirkadat, míg el nem fogadom ezt, meg nem adom magamat, míg nem lépek a félelmeim titkai felé.

c)
Ráadául a döntés egyedül a miénk. Senki nem hozhatja meg helyettünk, és bár külső jelek gyakran vannak, de a legjobb irányt mégis a csendes, nyugodt, belső hang súgja – külső segítség pedig csak a meghozott döntés ÉS felvállalt időszerű lépés UTÁN érkezik. … Akkor biztosan. Tanusítom. … tehát „nem elég” dönteni, ki is „kell” állni a világ elé azzal, amire jutottam, felvállalni, mégpedig tettekkel … Lépve.

… eddig a „rossz” hír.

A jó pedig, hogy a változtatáshoz mások tapasztalataiból, mások őszinte önfelvállalásából, mások elfogadó támogatásából sok erőt lehet meríteni, és egyre több ember van, aki ezt adni képes, mert már maga is átment hasonlón. … Nem. Ők sem készek, csak ilyesmi tapasztalatuk már épp van. … Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egyedül vagyunk a problémáinkkal, de ez nincsen így. Hamar kiderül, hogy nagyon hasonló kihívásokkal állunk szemben.

… hamar kiderül, AMINT beszélni merünk róluk.

: )

–

Alább további pár tanulság, a Serpa Szolgálat mindennapjaiból:

1. Kivétel nélkül mindenki dédelget egy álom tevékenységet, mármint tudja, hogy mit szeret leginkább csinálni, amit magában nem is tekint munkának, éppen ezért gyakran még együtt is nehéz rátalálni.

2. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mindenki más is jó abban, ami nekem könnyen megy – holott épp nem. A legjobb nem abban vagyok, amit vér és verejték közepette tanulok. Ellenkezőleg. A legjobb abban vagyok, ami már a homokozóban is játszi könnyedséggel ment.

3. A tehetségem, tálentumom, az engem lelkesítő tevékenység felismeréséhez nagyon hasznos a fát gyümölcséről elv. Tehát, ha tetteim eredményeit vizsgálom. Mi az ami rám és a Világra is jó hatással van? Mi az, ami nekem és másoknak IS örömet okoz?

4. Másrészt NEM a célt kell megérteni. Nem kell ma rájönni, hogy ki is vagyok – nem lehet. A ma időszerű LÉPÉS a lényeg, ami mindig látszik, és elvisz a következőhöz. … az első dombon túl pedig lehet, hogy a hegycsúcs helyett a hűs tó felé megyek mégis inkább tovább. … De ez csak OTT derül ki. … azaz nem derül ki, ha el sem megyek oda.

5. Tapasztalatom, hogy a leglelkesítőbb tevékenység mindig valami közösségi dolog, tehát olyasmi, ami más embereket is érint, megérint. Sosem csak magunkról szól, hanem mindig adunk vele, másoknak IS adunk.

6. Mivel azonban adásról szól, sőt, örömet okoz, így gyakran önzésnek tűnik. Azt látom, hogy sokan azért nem lépnek a számukra legnagyobb örömet okozó tevékenység felé, mert önzőnek tűnik számukra. … holott persze, hogy nem tudunk másoknak értéket adni anélkül, hogy ez nekünk magunknak IS örömet okozna.

7. Ráadásul gyakran elképzelhetetlennek tűnik, hogy meg is lehetne élni a kedvtelésünkből, hogy pénzt lehetne érte kérni. … ami másrészt azért jó, mert mivel a pénz fel sem merül, így szenvedélyből, lelkesedésből vágunk bele. Játékosan! … amikor már nem bírjuk tovább a halogatást.

8. Ezzel, ha tehát a lelkesedésünket és nem a félelmünk szűkölő biztonságvágyát követjük, EZZEL adunk helyet a csodáknak … segítők, társak, új emberek, új tapasztalatok, új megértések érkeznek … aztán egyszerre valahogy pénz is. Magától. … Tapasztalatom szerint a pénz bizonyosan eredménye annak, ha a helyünkön vagyunk, ha lelkesesen tesszük a dolgunkat, ha adjuk a világnak, amit adnunk öröm, tehetségünk szerint.

9. Ehhez pedig az önkéntesség nagyszerű gyakorló tér. Tapasztalatom, hogy az önkéntes közösségi munka óriási teret ad magunkat kipróbálni, kreatívan, akár olyasmiben is, amit sosem próbáltam még – és meg is könnyíti ezt, mert tipikusan alacsony a kockázat, hiszen nagy bajt nem okozhatok, nem egy vállalat éves költségvetésével, nem a megélhetésemmel játszom.

10. Az önkéntes munka során szerzett tapasztalat pedig megerősít. … Hogy valóban van mit adjak, hogy valóban jó vagyok, hogy valóban érték… a személyes, adott és kapott jó élmények nyomán tehát egyre jobban elhisszük az értékünket. Gyakorlatilag azzá válunk tehát, amit adunk – azzal arányban, amennyit gyakoroljuk. … és ennek hatására az életünk és a megélhetésünk  is fokozatosan átalakul.

: )

… az almamagot ha elültetem és gondozom – jut csak piacra az alma.
… adsz-e ma Teret az életedben annak, amit érzel, akivé Lenni szeretnél?
… önbizalomnövelésre önkéntes munkát, szeretettel ajánlom, mindenkinek.

–

Derűt, Békét, Bátorságot!

Szeretettel,
István

: )

A világ márpedig hierarchikus.

… Sok pici elem kapcsolódásából álló Egy Hatalmas Rendszer. Kapcsolódnom kell tehát. Tetszik, vagy sem. Alá vagy fölé. Mindig. … s bár az alá-fölé gyorsan változhat, de mégis, az adott pillanatban MINDIG alá, vagy fölé. … Csak így nőhetünk. Összekapcsolódva. … Vezess vagy csatlakozz! Nincs más választás. … Kiállni, felvállalni, lépni legelöl – vagy csatlakozni. Nem jobb-rosszabb, nem kisebb-nagyobb. Csak más. Mások vagyunk. … Az értékünk abszolút egyenlő: ember, de tehetségünk meghatározta funkciónk abszolút elétér. Minden egyenlősdi, minden egyformaság tévedés. … NEM a beolvadás gazdagítja a Közösséget, hanem épp az Egyediség, ha Magam vállalom – ráadásul a boldogságomat is csak ez szolgálja. A sepcializálódás, a funkcionális szűkülés, önmagam másoktól megkülönböztetése a szabadság, az önmegvalósítás, tehát a boldogság kulcsa is. Ha elhatárolom magam, AKKOR tudok kapcsolódni. Mert akkor világos a forma, mint egy kirakósban, akkor VAN mihez. … Abszolút egyedi és egyszeri. Vagyok. … viszont ugyanennyire konkrét. Tehetségem, funkcióm NAGYON konkért, NAGYON szűk, NAGYON speciális … célszerszámok vagyunk … egymás által, a kapcsolódás által növekszünk … Folyamat. Mint egy fánál. Levél, ágacska, ág, vastag ág, törzs … A fejlődés útja BEállni egy közösségbe. Vállalni, aki MA vagyok. … és BÍZNI. A többiekben. A MAGAM dolgát jól ellátni. NEM beleszólni akarni. Ami persze csak akkor megy, ha magamban bízom. … CSAK így nőhetünk. Mindenki a maga helyén. A tapasztalat által. Bejárva az utat. Alázattal. Szolgálva. … MIND szolgálunk. … és persze, hogy akarhatok egyből óriási FA lenni, sőt, túl az egón, érezhetem, hogy sorsom, küldetésem ez … mégis vágyálom marad, ha előbb palánta nem vagyok. … ami előtt mag, ami előtt gyümölcs, ami előtt virág. … Igen, egy MÁSIK fán. … Alázat. … Vezess vagy csatlakozz! … Mindegy melyik. A vastag, évtizedes ág épp oly fontos és értékes mint a gyümölcs legkisebb magja vagy az új palánta. … Mindegy melyik. Csak DÖNTS! … hisz minden a Kertben áll … a világ hierarchikus. … Vezess, vagy csatlakozz!

Anyagi felesleget elengedni, áldozni, adni jó.

… azonban … nem mindegy, hogy kinek és hogyan és mit. … Szellemileg kevésbé megvalósult, kinontakozott, kevésbé szabad embernek anyagi síkon adnom NEM felelős. Nem, mert önállótlanságot, függést erősít, ha így teszek, gyengíti a másikat – míg ezzel szemben a nálam szabadabbnak anyagi síkon adni kötelességem, mert ő az anyagi eszközöket hasznosítani jobban tudja, átlényegítésükkel erősebb Fényt sugároz, mint én. … Másrészt. Hal helyett hálót. … A nálam kevésbé szabad embert inspirálni, emelni, szellemiekben rendelkezésére állni felelősségem – a nálam szabadabb irányában pedig figyelnem, követnem, befogadnom üdvös. … EZ a Rend. … EZT tanulja a világ. … EZÉRT lesz – saját érdekében – maga áldozattá, aki nem fogadja el a helyét, aki nem alázatos.

Van-e kibontakozás anyagi áldozathozatal nélkül?

… ezen merengek. Úgy tűnik: nincs. … és aki, mint én, ezt önként nem teszi meg, aki vélt biztonságának vélt biztosítékait önként nem engedi el, annak, mint nekem, anyagi valóságát érintő megrázkódtatás KELL, hogy hajlandó legyen elgondolkodni, nyitni, változtatni. … pénzügyi szűkösség, baleset, betegség – nekem a cégem, másnak az egészsége. MindEgy. Anyagi valónkat érintő válság, egzisztenciális feszülés KELL, hogy meglépjük, amit nem léptünk volna meg, ha minden változatlan marad… bizonytalanság és félelmek felé magunkba LE, az öntapasztalás szűk és fájdalmas csatornáján ÁT, az élet önfelvállaló új korszakába KI. … Örülj Ember, ki már szenvedsz! Jól állsz. : ) … és át is jutsz, amint megadod magad a folyamatnak, mikor már eléggé fáj, hogy lelkesedésed felvállald… hiszen vissza soha nincs út!

„Jéghegy vagyok az óceánban.”

… öt éven át örültem ennek a felismerésnek, és hogy emberi küldetésem tehát felolvadni, lebontani Egóm különállóság tévedését. … aztán nemrég belém nyilallt: mégsem. … Én a VÍZ Vagyok. … ! … !!! … . … tehát nem hogy jéghegy, de az összes többi jéghegy, a folyam, sőt a forrás és az eső is … és egyáltalán semmit nem KELL lebontsak … Vagyok. … MindEgy a halmazállapot, funkciója van, jól van, küzdenem, akarnom, erőlködnöm teljesen felesleges. … Elég, ha Áramlok. Játékosan, ahogy épp Érzem, Összhangban … Elég, ha Vagyok. … Én Vagyok. … : )

Sosem léptem bölcsességből.

Ellenkezőleg. Mindig frusztráció volt a meghatározó erő. A tarthatatlanság, a szenvedés, a FÁJdalom, adta AZ Erőt. … pontosabban: bontotta le önzésem gátjait pillanatnyi Valóságom és a Rend között. … az, hogy nyomás alá kerültem, kinn és benn, egyidőben, míg végül léptem … pontosabban: megadtam magam … mert már nem bírtam tovább. : ) … félelem felé, közösségi módon, önfelvállalalva.

A pénz is szeretet.

Isten a szeretet. Rajta kívül semmi nincs. Csak szeretet Van. … Tehát bármilyen energia is szeretet. A pénz áramlik. A pénz energia. … Tehát a pénz IS szeretet. … Szeretetem állapota határozza tehát meg a vagyoni helyzetemet. … és ez nem külső és belső, nem mások és önmagam. Csak szeretet. Magam és mások irányában. A kettő Egy. … A pénz hiánya tehát szeretet hiánya. Elfogadás hiánya. Megadás hiánya. … Tükör. … Szeressétek egymást, mint önmagatokat. … mindegy mit gondolok önmagam elfogadásával kapcsolatos „fejlettségemről”. A világ Objektív tükör. Ha nincs békés, derűs Rend a pénzzel, az anyaggal, vagy az egészséggel az életemben, akkor JÓ, ha szembesülök azzal, hogy valójában mégsem szeretem magam, nem fogadom el, nem annyira mint gondolom, hogy ÉN magam vagyok a korlát, ÉN nem engedem, hogy érték legyek, hogy kapjak, hogy Rend legyen.

Egy serpa születése

Három éve kezdődtek a beszélgetések.

A Szívesség Közösség alapítójaként kezdtek emberek megkeresni, és először nagyon meglepő volt … a bizalom mértéke, a szavaim súlya, a figyelem … hogy mennyire hasonlítunk, és hogy mennyire egyedül hisszük magunkat a problémáinkkal mégis … hogy mennyire sokat tudunk pedig egymásnak segíteni … és a visszajelzések is … hogy követte a beszélgetés nyomán hozott döntését, és lépett, és hálás … nagyon megtisztelő és nagyon örömteli volt.

Így hát két éve meghirdettem szívességként.

Annyira tetszett ugyanis Nekem ez, a beszélgetés, a másokra figyelés, annyra jól éreztem magam benne, és annyira úgy éreztem, hogy érték és jó azoknak is, akikkel beszélgetünk. … A szivesseg.net -en hirdettem meg. Konkrét időpontokat. … és az emberek jöttek, jöttek, jöttek – hétről hétre .. én pedig örültem, hogy van, aki jön, aki erre igényt tart, akinek érték … hogy beszélgethetek.

… csakhogy közben elfogyott a pénzem.

Tovább

Gondolkodom, tehát félek.

Félek.

Valami-valaki szűköl bennem. Vacog. Didereg. … és én, tudom, hogy tévesen, de mégis, ezzel a valakivel azonosulok. Tehát félek. … Miközben tudom, hogy valójában a megfigyelő vagyok. NEM az aki fél. … Mégis. Most épp félek. … Tovább

Sebeim kincsei

Elvágtam ma reggel az ujjam. … A jobb kezemen. A mutatót. … Seb-es. … Látszólag „sér”-elem ért. Látszólag „baj” történt. … először így tűnt. … aztán … a csoda … Gyógyul! … újra és újra csoda, hogy, ahogy gyógyul …

Valami végtelenül nagyobb működik itt.

A sebemben, a gyógyulásban … és „nekem” semmit nem kell hozzá tennem … ülök, várok, figyelek. … a vérzés már elállt … heged, gyógyul, nélkülem … ami persze NEKEM nem volt elég … tehát piszkáltam eleinte, amitől újra vérezni kezdett … most megint hagyom … és gyógyul, amióta nem avatkozom bele. … Amióta megadom magam, amióta bízom.

ELÉG, ha bízom.

A sebem lehetőség erre. A sebem saját tapasztalat arról, hogy elég, ha bízom. Hogy nincs más dolgom, mint bízni. Hogy hátráltatok, ha beleavatkozom, ha akadékoskodom, ha nem adom át magam. … a sebem a hitem, a bizalmam próbája. … Hálás vagyok a sebért. Ajándék. Értem van. Tanít. … és nagyon JÓ, hogy addig nem gyógyul, míg nem hagyom, míg fel nem figyelek erre. … Hogy nem rajtam, nem az én erőlködésemen műlik … illetve annyiban mégis, hogy az erőlködéssel való felhagyás a gyógyulásom kulcsa.

–

Tele vagyok sebekkel.

–

Sőt. Mintha sebeim összessége lenne a személyiségem. … mindaz amivel a Tökéletestől eltérek, vagyok ÉN … azon túl pedig az Örök … hmm, „ahol Isten végetér, kezdődöm én” … ráadásul … a sebek mintha épp a lehetőséget mutatnák … a sebek az egészen sajátos ki nem bontakoztatott tehetségem mutatják … ami így CSAK bennem van meg … ezért az ÉN sebeim … és hatalmamban áll „gyógyulni” … tehát a mostani állapotomból változni … abban tehát, hogy sebnek élem meg őket … nézőpont dolga … kibontakozni … ész-re-venni, hogy lehetőségek … és gyógyulok is, amint nem erőlködöm önfejű „gyógyítási” kísérleteimmel …

… amint megadom magam.

„Ahol a bambusz eltörik ott lesz legerősebb” … ez ÍGY van … a nagyon önző ember nagyon tud szeretni, a nagyon kapzsi, nagyon tud adni, a nagyon öntörvényű nagyon tud empatikus lenni … védekezésből, félelelmből nem tesszük … vicces … magunktól félünk … mindattól, amit adni tudunk … aztán miután beletörök, amint a félelmem átlépem, amint a sebén túljutok … s sűrű sötét erdőn át … legnagyobb csodám OTT van, a táltos paripa, ahol a legnagyobb seb. … A legnagyobb elakadás. A legnagyobb félelem. … OTT a kincsem.

A mustármag persze kérdés.

… de erre JÓ a szenvedés. A seb. … a fájdalom és a belenyúlás. Magam vagy a MÁSIK sebébe. … mert másoknak is van, sőt, nagyon hasonló sebeink vannak. … a sebeink összekapcsolnak bennünket … EZEK kapcsolnak össze … nem a tökéletességeink. Hanem a sebek … ami a legszemélyesebb bennünk, a seb, a sebzettség, ami a lehetőség, ami a tehetség, amit a tálentum, ami ez egyedi csodás szín, ami a KINCS … bennem. A seb mutatja. A küldetésem, életem célja, értelme. A seb mutatja. Erről szól a seb.

Belehalok vagy megújulok.

Ez az EGY kérdés. Mindannyiunk számára EZ a kérdés. … bele abba halok, ha meg akarom érteni, ha elutasítom, ha „betegségnek” tartom, meg akarom „gyógyítani”, ha tehát NEM fogadom el, hogy van, hogy értem van … ha harcolok vele, magammal, a csodámmal … gyógyulni attól gyógyulok, ha beleérzek, ha átadom magam, ha elfogadom, ha változtatok, ha felvállalom magam, ha belenyúlok a másikéba és engedem, hogy az enyémbe belenyúlj … ha azért fohászkodom, hogy maradjon, míg meg nem értem, ha hálás vagyok, hogy a seb által tanulhatok.

Őszinte önfelvállalás.

Talán EZ az egyetlen. Az Igazi döntés. Hogy vállalom, és megadom magam, és összekapcsolódom a seb által, az örök emberit, az EGY embert általa meglátva … vagy belehalok. … Megdöbbentő tapasztalatom, hogy a fájdalom mögött Kincs van … hogy azzal arányban, amennyire merem vállalni az emberek nem megvetnek, lenéznek és kinevetnek … hanem épp becsülnek, és egyre hitelesebb leszek. …. Hit-tel-es.

Minden seb stigma.

Minden seb LÉNYEGILEG egy. Az emberség talán ennyi. Seb. Mert a Magasabbra utal bennünk. Minden seb arra vezet, ahhoz lehetőség, hogy a Nagyobbat magamban felfedezzem. A mélyponton. Kincsemket. … az éjszakán TÚL a pirkadat. … EZÉRT a szenvedés. Ezért JÓ a szenvedés. Nekem jó. Csiszolódom. Saját szenvedésem hatalmas forróságú emésztő lángjai ENGEM égetnek ki. Mármint ENGEM ki … és akkor annyi marad, hogy Vagyok. Én Vagyok.

:-)

… SZABAD tehát büszkének lenni a sebeimre, SZABAD mutatni a sebeimet, SZABAD felvállalni, SZABAD megosztani egymással, SZABAD belenyúlni … sőt. Talán EZ a legtöbb, amit adhatunk: az őszinteség a sebeinket illetően … és: nekem magamnak is, úgy tűnik, ez a legnagyobb öröm. … Magam, a sebeim IS mutatni. … Feltárni. Nyitni. Merni. … BELENYOMNI a sebbe. … Adni, amit a saját tapasztalatom révén, a saját szenvedésem révén, a sebeim révén tudok. … Ami az Én sebeim. A Te sebeid. Az Ő sebei. … Ami az Egy Örök Emberi Seb. … Ecce Homo.

Newer Posts
Older Posts