Három éve kezdődtek a beszélgetések.
A Szívesség Közösség alapítójaként kezdtek emberek megkeresni, és először nagyon meglepő volt … a bizalom mértéke, a szavaim súlya, a figyelem … hogy mennyire hasonlítunk, és hogy mennyire egyedül hisszük magunkat a problémáinkkal mégis … hogy mennyire sokat tudunk pedig egymásnak segíteni … és a visszajelzések is … hogy követte a beszélgetés nyomán hozott döntését, és lépett, és hálás … nagyon megtisztelő és nagyon örömteli volt.
Így hát két éve meghirdettem szívességként.
Annyira tetszett ugyanis Nekem ez, a beszélgetés, a másokra figyelés, annyra jól éreztem magam benne, és annyira úgy éreztem, hogy érték és jó azoknak is, akikkel beszélgetünk. … A szivesseg.net -en hirdettem meg. Konkrét időpontokat. … és az emberek jöttek, jöttek, jöttek – hétről hétre .. én pedig örültem, hogy van, aki jön, aki erre igényt tart, akinek érték … hogy beszélgethetek.
… csakhogy közben elfogyott a pénzem.
Teljesen. Hiszen csak a Szívesség Közösségben dolgoztam már több éve, teljesidejű alapító vezetőként, önkéntes munkában … más bevételi forrásom nem volt … olyannyira, hogy haza is költöztem, 35 éves férfiként, és napokon át tengődtem üres pénztárcával … és ez a téma egyszerre nagyon feszítő lett. … mert ez mind nagyon szép és jó, de mégsem járja, hogy nem tudok kenyeret venni. Szó szerint.
Ekkoriban hallottam a kócsingról.
És nagyon megtetszett. Hogy hát EZ AZ. Beszélgetésért lehet pénzt kapni. EZ az én utam. … viszont a név nagyon távol állt tőlem, hogy kócsing … és az is, hogy tanfolyamokat tartanak, amikor én addigra már tapasztalatból tudtam, hogy csak saját tapasztalatból, saját szenvedésből tanulok.
… más keretek kellettek.
Így érkezett a serpa képe. Hogy az milyen kifejező. Vezető. Támasz. Társ az Úton. … Aki nem átveszi a terheid, hanem letenni segít. Elfogad. Te mondod neki, hogy melyik csúcs – sőt, hogy fel vagy le. … serpa aki tapasztalatból tud, mert járt ott, mert jutott már fel és esett is már le … tud, de mégsem. Tudja, hogy valójában nem tud. Nem tudhat. Alázat. Önátadás. Figyelem. … A vihar, a hegy nagyobb Úr.
Elindítottam tehát a Serpa Közösséget.
Meghívtam társakat is, mert magammal nem volt nyugalmam, nem mertem egyedül kiállni. … és próbáltam árakat meghatározni. … először fix óradíj volt, majd „havi jövedelmed 10%-a” modell … ami viszont zavarta az embereket, hogy mért akarok belelátni a zsebükbe + ekkorra én is rástresszeltem, hogy kell a pénz, miközben már tudtam, hogy „a serpa nam akar serpa lenni”. … Nem működött, vÁLság.
Ekkoriban volt az első TEDx előadásom.
Felvállaltam magam, és megosztottam, amit tudtam … ÉS … érkezett a visszahatás. … jött egy tehetős és jószándékú ember. Kérdezte, és én bemondtam, hogy 50 000 Ft / óra. Nagyon jól jött ez a pénz akkor, 100 000 Ft / találkozás, valóságos csodának tűnt, és mellette a szívességi alkalmak maradhattak ingyenesek. Gondoltam az egyik fenntart, a másik pedig marad a szolgálat. Két hónapig működött így.
Csakhogy közben nem léptem tovább.
Nem tettem erőfeszítést, hogy bárki is megtaláljon, nem döntöttem, nem vállaltam fel magam … nyugalmam sem volt az árral … sem pedig azzal, hogy számlát nem adtam. Közben az is kiderült, hogy nehezen értelmezhető cégek számára, hogy mit is adok, mi is ez a serpa, és mért nem kócsing, és ha mégis az, akkor mért hívom serpának, és hány vezetővel dolgoztam már.
Rendet kellett rakjak. Feloszlattam a Serpa Közösséget.
Az ingyenes alkalmak maradtak tavasszal, majd ősszel Sopronba menekültem, „könyvet írni” … ami előtt, utolsó pillanatban még érkezett egy beszélgetőtárs, aki a beszélgetés végén elővette a tárcáját, azzal hogy hálás, és adott 10 000 Ft-ot azzal, ő is akar adni. … Én pedig komoly zavarba jöttem. Nem kértem. Nagyon megtisztelő volt, és örömteli, de egyben zavart is, hogy akkor most ez mit üzen, hogyan kéne és mit is csinálni.
Soproni „bujkálásom” két nagy eseményt hozott.
A meghívott előadni a soporoni Hölgyvilág Klub … Férfi-Nő szerepekről volt szó, nagyon jól éreztem magam, és ismét úgy láttam, hogy a résztvevőknek is nagyon jó volt … a bő két órás beszélgetés végén pedig 24 900 Ft volt a kis kosárban, amit a szervező kitett. Békém volt vele. Értéket adtam, és értéket kaptam.
Valmint: 11-11-11
Ismét TEDx előadást tartottam. Ez alkalommal angolul, egy volt Pálos kolostorban … és NAGYON erős volt, sokkal erősebb mint az előző. … és HATALMAS élmény volt ez, hogy VAN mit adjak, hogy előadás formájában nekem ez születetten otthonos mód … ezt adni … valamint: hogy további sok-sok átadni való témát és tapasztalatot és megértést is éreztem magamban.
Rámtört újra, hogy meg KELL osszak.
Azt, hogy SOK a tapasztalat, a megértés, amiről érzem, hogy jó és át KELL adjam. Hogy dolgom, kötelességem csatornát nyitni. Átadni. Hozzáférhetőnek lenni. … Leporoltam tehát a serpa oldalt … lett belőle Serpa Szolgálat … és nekivágtam újra, immár egyedül, magam, mint alapító serpa.
Nekivágtam, majd ismét fennakadtam az árazáson.
Eleve, hogy szabad-e. Hogy ki vagyok én. Jogomban áll-e. Hiszen NEM az én bölcsességem, NEM tőlem az üzenet, általánosan Emberi, csak csatorna vagyok … másrészt a csatornának enni kell, és a megélhetésem picit sem volt rózsásabb helyzetben, mint az első alkalommal.
Döntés helyett „fapados” árazással kísérleteztem.
Online meghirdetett időpontok, ahol napról napra változnak az árak, telítettség és helyzet függvényében, mint egy fapados légitársaságnál. Vicces volt és kreatív, de nehezen követhető, és határozatlan. Kiderült, hogy az emberek fix árakat szeretnének látni, és hogy nekem nyugalmam van vele + és nekem is komplikált nyomon követni. … persze, hogy csak az ingyenes alkalmakra érkeztek.
Viszont szinte minden beszélgetés végén adományt kaptam.
Következett tehát egy hibrid megoldás. … ingyenes és fizetős időpontok vegyesen, más-más árak személyes és vezetői témákban. … de még mindig nem volt nyugalmam … hol túl soknak érzetem, és hogy így nem elérhető … hol túl kevésnek, hogy alulértékelem magam .. hol úgy, hogy egyáltalán nem szabad kérjek, hogy bíznom kell, és adni, csakúgy.
Aztán megütött, hogy az Apple mennyire sikeres.
Ez, meg egy történet egy krémről. Ami ajándék. Mert megtehetem. … és megértettem, hogy az is lehet szolgálat, ha valaminek nem alacsony az ára, ha tehát valami olyan, hogy vágyom, hogy meg kell küzdjek érte, hogy megjutalmazom vele magam. … Mint egy Apple termék … egy feltétellel: HA jó ÉS igaz ÉS szép, ha tehát a minőség biztos.
Átmenetileg emeltem az árakat.
Mármint a táblázatban. De a valóságban nem mertem, és e helyett csupa ingyenes időpontot hirdettem meg. … Nem volt nyugalmam vele. Az árral. Azzal, hogy egyáltalán kérek. Bármennyire is értettem. … viszont az ingyenes beszélgetések végén általában továbbra is, még így is, a zavar ellenére is pénzt kaptam.
Ekkor elengedtem az árazást.
„Nincs kötelező díj, hanem ahogy érzed van, bizalom van.” … csakhogy így meg azzal a kihívással találtam magam szembe, hogy vannak, akik csak fület szeretnének, és eljönnek, és a díj szűrője nélkül eljönnének másnap is, és haramdnap is, örömmel, anélkül, hogy változtatnának, lépnének, hogy bármit is megtennének a saját vállalásukból. …
Kiderült tehát, hogy mégis jó, ha vannak keretek.
Kiderült, hogy még nem tartunk a Bizalomnál. Mármint gyakoroljuk, igen, de ki is billenünk. … és olyankor, tehát a kibillent ember számára nem szolgálja a fejlődést, ha nem kell áldozatot hozni … Irány a Bizalom. Igen. A világ Erre tart: önként elismerni az értéket. … de erre magam is csak akkor vagyok képes, ha összhangban vagyok. … a hozzám érkező emberek viszont általában kibillentek – épp ezért jönnek … aki pedig jól van annak méltányos díj sincs ellenére.
Mától tehát irányárakat adok meg.
Körbeértem. Ami jó, mert kipróbáltam minden lehetőséget, ami eszembejutott. Megtapasztaltam. … A kör után pedig irányárat adok meg, mégpedig olyat ami nem akar alacsony lenni. Szűrő is, és igen, az kell hozzá, hogy bizonyosságod legyen az érzésben, hogy velem van dolgod.
Másrészt nem kötelező.
Lesznek napok, amikor alapcsonyabb, és olyanok is, akiknek magasabb. Az irányár ettől IRÁNY-ár. Hogy változhat. .. Továbbá tényleg nem kötelező. .. Csak akkor add, ha a beszélgetés végén valóban úgy érzed, és NE, ha nem, ha csalódtál, ha Neked nem ér a velem töltött idő annyit. .. Nem kötelező. De Irány.
–
Közben július lett, és elengedtem…
… az irányárat. Sok alkalom maradt kihasználatlan, sokan voltak zavarban a 10 000 Ft miatt, én pedig kevésbé hasznosultam, mint korábban. … Önzésből engedem tehát el a fix irányárat … marad az ahogy érzed … a Bizalom és az Alázat gyakorlata, nekem … TENNI, amiről beszélek, példát adni … BÍZNI, hogy Rend Van, hogy a Bőség növekszik, hogy aki adásban van, sosem szenved szűk-séget … és ELFOGADNI azt, ahogy Te épp érzed … bátorítani, hogy nyisd magad Te is meg, különben nem lesz Benned Hely … tele a pohár annál, aki magát meg nem nyitja, tehát nincs TÉR, tehát nem fér be az Új … nem tud befogadni, aki nincs adásban.
–
Augusztus van, és sok.
Visszatérek az irányárhoz, sőt, fix árat adok meg. Túl sok az ember, túl könnyen vagyok elérhető, túl önző az átlag … mégis kell a szűrő … elhamarkodtam … nem tart ott a világ, ami persze, most végre megértettem, vállalom, csak egy kifogás arra, hogy ÉN NEM TARTOK OTT … túlvállaltam magam … még kell, mégis kell a szűrő, nem tartok ott, hogy ne kelljen … arrogancia volt a totális bizalom … NINCS, mégsincs végtelen türelmem, végtelen megértésem, végtelen elfogadásom … még nincs … ez AZ Irány, igen, de még nem vagyok kész rá … még nem.
Olyanokkal vagyok kész találkozni, akik áldoznak érte.
Öröm, ha megosztod!
