NINCS egyenrangúság. A „spirituális úton” járók egyik legnagyobb tévedése. Ez. Hogy megértjük, hogy Egy-ek vagyunk, és azt hisszük, hogy akkor tehát egyenrangúak is. De nem. Hanem épp tökéletesen egyediek vagyunk, tehát tökéletesen eltérőek, rangban is. Senki nem egyenlő. Épp ez a Lényeg, hogy az Egy így áll belőlünk össze, Funkciónk és Állapotunk szerinti egyedi Helyünkre állva, egymással aszerint kapcsolódva születik az Egy-s-Ég. A világ organikus szervezet, mint egy fa, és nem kövek sokasága. Tehát Rendje van. Törzs, ág, ágacska, levél. Eszerint kapcsolódunk, csak így lehet, másképp kapcsolódás sem lenne, törzs a Földben. A rang pillanatnyi funkció, amiben folyamatosan növekszünk. Miközben az értékünk, persze, azonos. Mindenki ember, egyedi Csoda, de rangban, tehát pillanatnyi funkcónkban különbözünk. Amit a Tapasztalataink határoznak meg.

A rangot a kapcsolódás módja fejezi pontosan ki.

Akitől akarok, az adni tud nekem. Ezért akarok tőle. Aki pedig tőlem akar, annak adni dolgom, ezért érkezik. Felelősségvállalás. Szellemi és Anyagi téren. Fordított. Viszonosság. De a mód eltérő. A Mester szellemi síkon forrás, felelősséget abban vállal, a Tanítvány anyagi síkon viszonoz, ami az ő felelősségvállalása. Mesterem, akiről gondoskodom. A modern világ egyik nagy tévedése, hogy azt hisszük, van ingyenesség. De nincs. Napról napra adósodom el, rohadnak meg bennem a legszentebb magok is, hiába fogadtam őket be, ha magam nem adok. Kemény. Tudom, hogy kemény, de Legyen immár ez is keményen elmondva. Hogy Rend Van. A világ törénye ez, a Rend-szer, hogy kapcsolódás van, struktúra, amiben mellérendelődés, igen, létezik, de azokkal alig van dolgom, rangunk hasonló, ők is levelek, Tanulni az ágtól tudok.

A mester nem tanul a tanítványtól.

Hogy oda-vissza, közkeletű tévedés. De nem. A mester NEM tanul a tanítványtól. Egyáltalán nem. Semmit. Nem tud. Hanem a tanítvány ÁLTAL tanul, hogy félreáll, hogy átenged, hogy a Tanítvány, annak helyzete vagy kérdése erre alkalom neki, hogy átengedjen, aminek során a Mindenség, tehát Önnön, tehát a Mindenség elképesztően lenyűgöző csodálatos hatalmasságát tapasztalja meg, hogy Én Vagyok, ami által tágul, mindig, tovább szélesedik a csatorna is, aki Átad, így tehát, igen, így fejlődik a Mester is. Tanul, de nem a tanítványtól. Hanem a rendelkezésre állás, az átadás által, amire a Tanítvány alkalom, mert a Mindenséget, Istent, Önmagát tapasztalja, aki az átadásra megnyílik. Amire, igen, mindenki képes. Ez is fontos.

Mind Mesterek vagyunk. Ahogy Tanítványok is.

Szintén olyan igazság, amit hamar megért mindenki, de félre. Én a Tied, Te az Enyém. De nem. Hanem én a Tied, Te a másiké. Linearitás van. Ettől Rend a Rend, csakis így tudunk a Nagyobbal egymás által kapcsolódni, máskülönben csak önmagukban pörgő körök lennének. Az én Neked, Te nekem zsákutca. Mert nincs külső forrás, nem tud növekedni. Fontos ez, hogy kívülről kapunk és befele adunk tovább. Most például Én Neked. Ebben a pillanatban ez történik. Írok, ebben átadom, amit tudok, Te fogadod, de legalábbis érdeklődéssel olvasod. Kapcsolódás. A legvalódibb, függetlenül attól, hogy nem ülünk egymás mellett épp. Lélekben nagyonis. Amit olvasok, azt forrásként választottam. Kivéve, amikor csak az agyam akarom lefoglalni, de szerintem engem, és ilyen jellegű szövegeket az emberek nem menekülésként, hanem valódi nyitottsággal olvasnak. Tehát forrásként használsz. Pontosabban a forráshoz való kapcsolódásra, aminek én jelen pillanatban csatornája vagyok. Mester tehát. Itt és most. A Te választásod okán, és én növekszem ebben, és Te is növekszel ez által. Ami a Rend. Kettőnk kapcsolata most ilyen. Másrészt, mint minden kapcsolódás, játék ez is, végül, az egész élet az, tehát vannak szabályai.

Befogadás. Kiegyenlítés. Továbbadás.

Amik nem úgy szabályok, hogy kötelező, hogy ostorral állnának mögöttem, ha nem teszem. Hanem ajánlás inkább, jobban megy a játék, messzebb juthatok, ha követem őket. Magam miatt jó. Ami máris az első. Befogadás. Magam miatt, ismét. JÓ nekem, ha hallgatok olyanra, aki nálam többet, Tágabban Lát. Hogy ki az? Hogy honnan tudhatom? Onnan, hogy megtaláltam, hogy folyton belebotlom, hogy akarok tőle, hogy valami fura és megmagyarázhatatlan vonzódást érzek az irányába, bizserget legbelül, teljesen irracionális, de mégis, teljes valómmal figyelek arra, amit mond, sőt, várom, szinte függöm, hogy szóljon hozzám újra. Mért is? Mert van mit adjon, nyilván. Tanulhatok Tőle, általa, segít a nézőpontom tágulásában. Ami csakis úgy lehetséges, hogy ő Tágabban Lát. Ráadásul, amint kint úgy bent, amint lent úgy fent is, tehát

aki bármiben tágabban Lát nálam, az MINDEN téren tágabban Lát.

Mert az Összhang nagyobb benne. Így Univerzalista, minden Mester. Aki nálam Tágabban Lát, az minden téren tágabban Lát, tehát bármely témában tud segíteni, tehát JÓ rá hallgatnom, bármely téren, különösen olyasmiben, amit nem értek. Mert így tapasztalhatok. Hogy Bízom benne. Nem értek, de bízom. Kiteszem tehát magam az ajánlásának. És ő új nézőpontokat, valamint új tapasztalást fog ajánlani, szeretettel, figyelemmel, nekem, értem, és én engedem, hogy az megtörténjék, és így tanulhatok arról, amit korábban nem értettem. Így juthatok megértéshez. Hogy tapasztalok, mert követtem, amit mond, mert Bízom benne, tehát, igen, a Befogadás voltaképpen Engedelmesség. A befogadás lényege, hogy rá Bízom magam.

És közben kiegyenlítek.

Magam miatt. Ismét. Abszolút önérdekből egyenlítek ki, mert elakad a kettőnk közötti áramlás, ha nem teszem. Ha csak ő ad. Ha csak ő ad, akkor merül, kevésbé fog tudni holnap adni, én pedig összemegyek, mert tudom, hogy adnom kéne, de mégsem teszem. Nem tudok befogadni, ha nem egyenlítek ki. Törvény. Ami szintén nem kényszer, szabad akaratból dönthetek róla, de elakadok, nem tudok továbblépni, ha nem teszem, ha nem áldozok erre, magamra, a Forráshoz kapcsoló Csatorna működését nem segítem, akkor elekadok, hiába jógázom minden nap, hiába indítok nagyszerű világmegváltó projekteket, hiába olvasok tízezer oldalakat. Ez van. Az én döntésem. Másrészt a Mester felelőssége ebben, hogy felhívja a figyelmemet erre, továbbá módot ad, módot kell adjon, és iránymutatást a megfelelő mértékre.

Végül a megosztásról.

Tovább KELL adjam, amit már tapasztaltam, érték, amin átmentem. Rendelkezésre állni ezzel. Magam miatt, persze. Mert az átengedés húz ki témákat belőlem, segít végleg elhagyni, elengedni, kitenni azokat a dolgokat, helyezeteket és embereket, amikkel már nincs dolgom, így nyílik Tér az Újnak, befogadni. Csoda ez. Kapcsolódni viszont csak ahhoz lehet, aki látszódik. Csinálni kell tehát, Lépni, Megvalósítani a Feladatom, Ügyben állva, Fukcióm szerint, ami a férfi oldalnak releváns, és közben megosztani élményeket és tanulságokat, emberséget tehát, ami a női rész. Ennyi. És nem aggódni azon, hogy készen vagyok-e rá. Mindenkinek VAN tapasztalata, mindenkinek VAN tehát mit adnia. Érték, amin átmentél. Ami onnan is lászik, hogy szinte mindenkihez,  folyamatosan érkeznek emberek, akik Tőle akarnak. Munkatárs, ismerős, ismeretlen, pasi, nő, családtag, barát, mindegy. Aki AKAR Tőled az tanítvány. Adni kell tehát, megosztani, mesélni, hozzáférhetővé tenni magad és a tapasztalataidat, kapcsolódni, ezért az Önfelvállalás Játszótér és az Én Akadémia, mert látszani fontos, adni jó, akár hozzá is kezdhetsz, most azonnal.

Tovább? Van. Igen. Haladóknak, alább.

Tovább a tágabb kép van. Eseményhorizontja van ugyanis, a világban mindennek, tehát minden egyes embernek is. Lecke. Hívhatom annak, amiért jött. És bár vannak egészen kivételesen nagy ugrások, de alapvetően színskálán mozgunk eközben. Fontos ez. Hogy vöröstől ibolyáig egy életen belül eljutni nagyon valószínűtlen. Iskola ez itt. Sőt. Az Iskola nem itt van, ez a házifeladat. Tapasztaljuk a Leckét. Szembenézünk, megoldjuk, ahogy megoldjuk, legjobb tudásunk szerint. Ez van. És ebből fakadóan tehát „osztályok” is vannak. Nem skatuályzva. Hanem tényeket megállapítva. A kaszt kemény, nagyon kemény szó, de mégis használom. Ezért. Vannak kemény tények. Az egyik Fényforrás erősebb, mint a másik. Nem ítélet. Csak tény. Ugyanígy van az emberekkel is. Ezek a Rangok. Levelek és ágak és törzsek kasztjai mások. Rang. Tehát kötelesség. Amit érzünk, tudat alatt, vonzódások formájában érzünk, az Erőt, a Nyugalmat, hogy kitől kaphatok – és ezzel visszatértünk az írás elejére. Fel KELL vállald a Helyed. Magad miatt. Csakis így léphetsz tovább.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!