… A báb állapot sajátja, nem is lehet másképp. … Mi a Valóság? Van-e egyáltalán? … Hol Vagyok, Ki Vagyok, Ki Isten? … Mi A Dolgom ezzel az egésszel? … Báb … jéé, be vagyok zárva … vagy ez nem is én vagyok? … BE VAGYOK ZÁRVA … és szorít … szorít mindaz, amit hernyóként zabáltam … amivel szó szerint körbeszartam magam … a selyem … MAGAMAT zártam be … a világ szerint érték, és mégis … NINCS ELÉG TÉR … most-már … attól, amivel körbevettem magam … szar vagy selyem? … és valami NŐ bennem, a hátamon … változom … valami ÚJ … acsuda … Félek .. MI ez és MIRE való …
Ki Vagyok és Mire Vagyok Való?
… el KELL tévedni a lélek sötét éjszakájában, teljesen össze KELL zavarodni, mielőtt a kijáratot az ember megtalálja. … A kijárat ugyanis a NEM TUDOM és nem is kell tudjam … a kijárat a BÍZOM … a kijárat CSINÁLNI, amit és ahogy érzek … ami LELKESít … tehát RÁGNI, igen KIFELÉ … ki KELL jutni … és mikor ez megvan, jééé, kinyílik a hátamon a valami, és CSODÁS színei vannak … de ehhez mélyülő depressziót és a tudatom meghasonlását, önmagam elvesztését, az eltévedést kellett megtapasztaljam … hogy az elmém mindenhatóságának illúziójával végre le tudjak számolni … hogy beérjem azzal, hogy „csak” VAGYOK.
Öröm, ha megosztod!
