Hogy a jog tévedés, arról már esett szó, most akkor a jogrend tévedés mivoltáról, csakúgy, hirtelen felindulásból, röviden. A jogrend tévedés. Mert bizalmatlanság. A világnak Példa kell, nem jogrend. Bizalom. Hiteles emberek, Helyes döntések. Tovább
Nincsen olyan, hogy jól működöm, hogy én, hogy egyedül, hogy külön. Nincs. Csakis másokkal interakcióban működöm jól. Tovább
A férfiben hinni kell. Még ha nyilvánvaló hülyeséget akar, akkor is, mert csakis így mer belevágni, és bele kell vágjon, hogy tapasztalhasson, csakis így derülhet ki a hülyeségről, hogy hülyeség, ha az, lebeszélni úgysem lehet, tehát csakis így juthatunk a kezdeti bizonytalanság korszakán együtt át. Ha tapasztalunk. Tovább
Érdekes ez, nagyon, a Nyitott Akadémia előadás és a mai Nők Lapja Cafe cikk kapcsán figyeltem most meg, hogy valóságosan azzá leszek, amit adok. Tovább
Éveket ültem a bábban. A metsző, bármit és bárkit szétszedő, tehát lényegre, okra redukáló, de magát észlelni mégis kép-telen intelligencia önemésztő zsákutcája, sűrű sötét erdő, a saját fejemben, az azt hiszem tudom, tudhatom, ha valaki, hát én biztosan rájövök korszakos nagy tévedése. Arrogancia. Sőt. Tovább
„A Királynő sohasem bocsátkozik méltatlan kapcsolatokba” … olvastam ezt a napokban, és ugyan már. Ellenkezőleg. Tovább
Hogy a szexuális vágy egyenes aranyban van a tétlenséggel és a halogatással, hogy a kiáradás, megnyilvánulás, teremtés ezen elementáris formája akkor erős bennem, amikor más, magasabb szinteken akadok, mikor nem teszem, ami időszerű, amit pedig már kéne, Tovább