Hogy a szexuális vágy egyenes aranyban van a tétlenséggel és a halogatással, hogy a kiáradás, megnyilvánulás, teremtés ezen elementáris formája akkor erős bennem, amikor más, magasabb szinteken akadok, mikor nem teszem, ami időszerű, amit pedig már kéne, akkor kompenzálok, olyankor vagyok hatásvadász, a szexus iránti igény is olyankor fokozott, és hogy agresszió az okozat, ha ezt a szexuális szintet sem engedem, agresszió, ami bent feszül, majd kint robban, mindezt tudom már egy ideje – friss megfigyelésem azonban, hogy nem csak a tétlenség, de a siettetés, a türelmetlenség is vágyat ébreszt bennem, hogy tehát

a Vágy is Egy.

Bennem egy. A Vágy állapota bennem, Egy. Nincs külön szexuális és más vágy. Hanem csak Vágy van. Akarásommal és türelmetlenségemmel arányban él és támad és igáz le a Vágy, ami kínomban persze, hogy szexuális is végül. Mint tegnap. Akarásom volt, ami a feszülést okozta, akarásom, ami az Ügy haladására, az akadályok elhárítására irányult napközben, erőlködtem ebben, és persze, hogy szexuális téren bukkant estére fel. Vágy és magány és kín lett belőle, hogy mért nincs itt ő, vagy valaki, a végén már szinte bárki, most azonnal, primitíven, legősibben domináns módon, nyers Vágy, mert mennyire megérdemelném pedig, hogyan lehet az élet ennyire igazságtalan. Holott persze, hogy nem az. Ellenkezőleg. Nagyon is igazságos. Ha akarok, ha erőlködöm, annak kín az eredménye. Kín és ellenállás. Nem is lehet más. Az akarás mindig bűzlik, automatikusan lehetetleníti tehát a Vágy tárgyát el, váltja ki annak ellenállását, munkában és magánéletben is, hiszen magam körül pörgök olyankor csak, az ÉN elképzeléseim körül, mint tegnap, Erő, feszül, öncélú, funkciójával kapcsolatot vesztett Akarás Érő, mint tigris a ketrecében, harap, sőt perzsel, ha közel jössz, amiből soká a tigrist láttam csak és az igazságtalanságot, a világot, a gyáva nőket okoltam, holott minden ketrec is magam vagyok.

Csakis a játék működik.

A Játék, ami a Tánc. Amikor nem csak ÉN vagyok, hanem Zene is Van, és Mások is vannak, a másik is Van. Amikor hallom és teszem. Halogatás és sietettés nélkül, szinte gondolkodás nélkül, csak teszem amit a dolgomnak érzek épp, tehát követésben vagyok. Olyankor rend van, haladnak a dolgok, robbanás nem fenyeget, és a Vágy is takarékon. Bennem. Amikor csak teszem a Dolgomat, félelmekkel szembe, lépésről lépésre, a nap végére kellemesen elfáradok, nincs az a pörgés, erőlködés, sem fantáziák arról, hogy mi minden járna még az éjjel. Hanem alvás van. Ilyenkor. Alvás és pihenés és jóleső nyugodt elégedettség érzet. Mint ma. Bár egy ölelés most is jól jönne
.

• Joós István
• november 27, 2013
• Szex
• ÍRÁSOK, Nyilvános
•  
• Előző
• Következő