Hogy a jog tévedés, arról már esett szó, most akkor a jogrend tévedés mivoltáról, csakúgy, hirtelen felindulásból, röviden. A jogrend tévedés. Mert bizalmatlanság. A világnak Példa kell, nem jogrend. Bizalom. Hiteles emberek, Helyes döntések. A jog mögé bújva a Döntések szűntek meg, a döntésért Felelősséget vállaló Személy enyészett a jog elburjánzásával, és nincsen tere Nőni, kinevelődni, mert Mózes óta csökken a mozgástér a jogrend terjeszkedésével, ahelyett, hogy nőne. Öl, butít, és nyomorba dönt, tehát, a jogrend. Önállótlanság, felelőtlenség és elszemélytelenedés, fiókba szortírozás és robotizálódás egyik nagy katalizátora, egy világban, ahol pedig minden egyes személy és minden egyes eset egyedi, ami persze, hogy nem baj, másrészt, mármint a jogrend, nagyon is Ajándék, végül, nyilván, mert a mozgástér csökkenésével egyre többeknek válik ez nyilvánvalóvá, így egyre többen esnek a teljes külső behatároltság fekete lyukának eseményhorizontján befelé át, tehát egyre többen hallják meg a Hangot, ami Van, ami Igaz, ami Belül Szól, és ami végtelenül Bölcsebb, mint a jogrend. Ez az értéke. Hogy elavult. Az emberiség nagy értéke, valós Ajándék a jogrend, mert csakis a sötétség hátterén mutatkozhat a Fény. Régóta foglalkoztat ez a Michelangelo szobor. A szépsége. És a szarvak. Szeretettel.
Öröm, ha megosztod!
