Konferencián voltam a múlt héten, megtisztelő meghívás nyomán a magyar parlamentben, és a szakma európai krémjét volt alkalmam hallgatni a témában. Megdöbbentő számomra, hogy mennyire szabályozási kérdésként látja a túlnyomó többség a fenntarthatóság és a demográfia témát. Szerintem nem az. Mármint Tovább
Igen, bizony, a képen a tartalomjegyzék látható, ahogy nyomdába ment tegnap, több-mint-könyvbemutató pedig november 15-én este 6-kor, kéretik a naptárakba beírni, és utána vigasság is várható a 40. születésnapom alkalmából. Tovább
A pénz kulcsa a vákuum. Erő, ami hasznosulni Akar, ezért megy oda, ahol szükség van rá, és ezért elkerülhetetlen Tovább
Megnyomtam a gombot. Ma. Reggel. Korán keltem, hogy még átnezézhessem egyszer, és mély nyugalmam van azzal, amit a kezemből kiadtam. El-ké-pesz-tő érzés. Nem csak a megkönnyebbülés, hogy megvan, megcsináltam, kész, ami pár napja még lehetetlennek tűnt, a szöveg már megvolt, de a szerkesztés, ötszáz oldal szöveg fölött ülve, konkrétan zokogtam tegnapelőtt este, valódi könnyeket, hogy a nyomda felé 336 oldal ment megrendelésként ki, ezt nem tudom megcsinálni, mert az összes írás jó, lehetetlen bármit kihagyni, mintha a gyermekeim közül kéne választani, lehetetlen, nem vagyok rá képes. És mégis. Ez az első csoda. A segítség amit ehhez kaptam. Többiektől is. Le-nyű-gö-ző. Egyedül nem lettem volna rá képes.
Második csoda a nyugalom. Mintha szülés után lennék, írtam már erről, hogy férfiaknak ez ilyen, mély, mély, szinte szürreális erő, annak érzete, hogy ez jól van így, így van jól, nem is lehet másképp, elvégeztetett. Már ezért érdemes volt, bármilyen is lesz a fogadtatás.
Harmadszor az egybeesések. Sehogy nem lettem volna az eredeti határidőre kész, de többszörös korrekció segített, lenyűgöző, hogy mennyit aggódtam ezen, és mennyire nem kellett volna pedig. Csoda. Ahogy az is, hogy mennyire alig volt program máig, míg ezzel szemben ma egy üzleti reggelin adtam reggel bizalomról elő, most a parlament épületében egy konferencián ülök, pötyögöm az ölemben ezt, fenntartható fejlődés a téma, de erről majd írok, este pedig az EGOLÓGIA sorozat folytatódik, várlak szeretettel, a könyvről is lesz szó. Kemény ez nagyon. Pontosan máig volt idő, és ma látványosan kezdődött a következő időszak valóságosan is el. Olyannyira, hogy költöztem is. Mával. Tovább, mintha ez a lakás és a terasz hozzá pontosan csak a blog és a könyv elindítására lett volna való, és most tovább. Szép ez az egész.
Köszönöm hogy elviseltetek az elmúlt hetekben és főleg napokban, tudom, hogy nem volt könnyű, de elmúlt a vihar. Sokakat nem hívtam vissza, sok levél vár választ, visszatértem, hozzálátok csinálom.
Hála,
István
Örömmel jelentem, hogy folytatódnak az egológia előadások a héten és tovább, a név marad, kritikát értem, de szerintem mulatságos, és amúgy valóban erről is van szó. Az egó állapotait vizsgáljuk az őszi sorozatban, az egológiát áttekintő első alkalom után most tehát mélyülni kezdünk, a Hernyó korszakkal, és annak három fázisával kezdve.
Soha ne mondd a férfinak, hogy nem érti, amit mondasz. Különösen akkor ne, ha ingerült épp. Ugyanis okkal, ismétlem, joggal kap dührohamot. Mert Tovább
Újabb fontos tanulsággal szembesültem tegnap, Hála a Lovagi Torna résztvevőinek, mégpedig, hogy nem Én használom az erőt, hanem az Erő engem. Nagyon fontos ez. Határidőre Tovább
A legfontosabb birtoktárgy egy Férfi életében a Nő. Nincsen fontosabb egy Férfi számára, nem lehet fontosabb a világában. Tudom, hogy durva, ezért csak tagoknak írom ezt, az ilyesmit immár. Valóságosan az enyém a Nő, a Társ, ez az élményem. Nem egyszerűen borda, hanem bordám. Kőkemény. De akkor is így van. Annyira a részem, annyira totálisan áll bennem, hogy konkrétan vagyok minden téren én kívül, tehát felelős érte. Enyém. Nem egyszerűen csak az az enyém tehát, ami az övé, hanem ő maga az enyém. Enyéim, mondja a magyar. A család, a Társ az Enyéim, sőt, a közösség, a nyáj és a pásztor között is birtokos a viszony. Enyéim akikért felelek. A Férfi itt kezdődik. Társam, Asszonyom, Enyém. Az ő, a Nő számára pedig én az vagyok akié ő. Az Ura. A Társ tudja, hogy ő az enyém. Uram. Egyáltalán nem tiltakozik tehát, legkevésbé sem, sőt, mindig is vágyta, ezt az állapotot Vágyta, ha nem is tudta ésszel, hogy ő valakié legyen, lehessen végre, tehát, igen, birtok, sőt, birtoktárgy, bármilyen abszurd is emberre alkalmazva a fogalom, az enyém.