Megnyomtam a gombot. Ma. Reggel. Korán keltem, hogy még átnezézhessem egyszer, és mély nyugalmam van azzal, amit a kezemből kiadtam. El-ké-pesz-tő érzés. Nem csak a megkönnyebbülés, hogy megvan, megcsináltam, kész, ami pár napja még lehetetlennek tűnt, a szöveg már megvolt, de a szerkesztés, ötszáz oldal szöveg fölött ülve, konkrétan zokogtam tegnapelőtt este, valódi könnyeket, hogy a nyomda felé 336 oldal ment megrendelésként ki, ezt nem tudom megcsinálni, mert az összes írás jó, lehetetlen bármit kihagyni, mintha a gyermekeim közül kéne választani, lehetetlen, nem vagyok rá képes. És mégis. Ez az első csoda. A segítség amit ehhez kaptam. Többiektől is. Le-nyű-gö-ző. Egyedül nem lettem volna rá képes.

Második csoda a nyugalom. Mintha szülés után lennék, írtam már erről, hogy férfiaknak ez ilyen, mély, mély, szinte szürreális erő, annak érzete, hogy ez jól van így, így van jól, nem is lehet másképp, elvégeztetett. Már ezért érdemes volt, bármilyen is lesz a fogadtatás.

Harmadszor az egybeesések. Sehogy nem lettem volna az eredeti határidőre kész, de többszörös korrekció segített, lenyűgöző, hogy mennyit aggódtam ezen, és mennyire nem kellett volna pedig. Csoda. Ahogy az is, hogy mennyire alig volt program máig, míg ezzel szemben ma egy üzleti reggelin adtam reggel bizalomról elő, most a parlament épületében egy konferencián ülök, pötyögöm az ölemben ezt, fenntartható fejlődés a téma, de erről majd írok, este pedig az EGOLÓGIA sorozat folytatódik, várlak szeretettel, a könyvről is lesz szó. Kemény ez nagyon. Pontosan máig volt idő, és ma látványosan kezdődött a következő időszak valóságosan is el. Olyannyira, hogy költöztem is. Mával. Tovább, mintha ez a lakás és a terasz hozzá pontosan csak a blog és a könyv elindítására lett volna való, és most tovább. Szép ez az egész.

Köszönöm hogy elviseltetek az elmúlt hetekben és főleg napokban, tudom, hogy nem volt könnyű, de elmúlt a vihar. Sokakat nem hívtam vissza, sok levél vár választ, visszatértem, hozzálátok csinálom.

Könyvbemutató pedig november 15-én, este 6, Barabás Villa, Budapesten, ami egyébként negyvenedik születésnapom napja, este ünneplünk is, helyszín még bizonytalan, de szerintem érdemes szabaddá tenni magad aznapra.
)

Hála,
István

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!