Hogy érdekes, amiket írok? Örülök neki. Másrészt bizonyosan van benne tévedés, félreértés, arrogancia, mert ember tökéletesre nem képes – avagy másképp mondva: mert az objektív igazság számunkra nem megismerhető. Hanem fokozatosan tisztuló igazság van. Amihez a korszakos ábrát kell újra segítségül hívjam… az ember addig érti, csakis addig értheti, ahol tart, követők számától függetlenül, fontos erre emlékezni. Különösen, hogy tömegek küszködnek korai korszakokban, tehát jóval nagyobb a tábor azon tanítók esetében, akik nekik segítenek a mintáikat meghaladni – sikertréningek, ezotéria, önismeret világa – ne tévesszen ez meg! Hanem a belső hangra figyelj. A világban Rend Van. Ami másrészt azt is jelenti, hogy az igazság bár egyrészt objektív létezik, de mivel a maga teljességében meg nem ismerhető, így mégis szubjektív mindig. Sőt. Szubjektív sem egyértelmű. Mert mindig vannak saját tapasztalat alapján és/vagy racionálisan belátott részei, és formálódó, „majdnem értem, de mégsem sikerült még teljesen megragadjam”, „van itt valami, bárcsak érteném” típusú megsejtések. Utóbbi a legtisztább, ami elérhető. Minden ember számára. Itt és most. Csak persze Bátorság kell hozzá, hogy Hinni merd. Az ember állapota szerint folyamatosan változik, folyamatosan fejlődik, hogy mi az igaz, és korszakról korszakra ebben nagy átállások is vannak – peldul hogy Isten van, vagy nincs, férfi és nő egyforma vagy egyenrangú, hiererchia ellenség vagy vágyott – amiben semmi meglepő nincs. Merj változtatni! Igazságot is. És senkinek a szavait ne fogadd kész tényként el, hanem a belső igazság-szenzorodat használd, még ha nem is feltétlen tudod pontosan megfogalmazni az okot, a logikusnál fontosabb a harmónikus, nyugodt érzet. Benned. Van. Az igazság, még ha változik is, folyamatosan – mert az „igazság” a kapcsolat minősége végül. Egyre tisztább, ahogy fokozatosan szélesedik, ami a végső meghívás az életben itt, hogy ember, tökéletesedj, ami a Rendhez való igazodást, az önfejűségből fakadó önközpontúság, tehát ellenállás feladását, harmonikus belesimulást, követést, részvételt jelenti. De persze ezt se hidd nekem csakúgy el… az Igazság végül a Mindenség, tehát Isten. Az Ő megismerése lehetőség és feladat, tökéletesedés pedig az Út. Hozzá.
*
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony, mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből egy „í” betű sem, sőt egy vessző sem, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.
Mt 5,17-19
Öröm, ha megosztod!
