Együgyűekről írtam év végén, és óriási megértésem, hogy az együgyű valóban együgyű. Nem csak a magasztos értelemben, hogy egy ügye van. Hanem a szó köznyelvi értelmében is: mert együttműködni képtelen. Az együgyű ugyanis nem tud elvonatkoztatni attól, hogy az egy ügyet – és hogy azt legjobban szolgálni miként “kell” – helyesen csakis Ő látja. (Ld. “ego sárkány” az ábrán.)
Napjaink drámája ez is. Hogy ha nagyritkán, itt-ott meg is születnek együgyű emberek, ők elvakult Harcosként rohannak az ügyben, “ide” és “hozzám” kiáltások közepette ugyan, de a vesztükbe, szükségszerűen, mert igazodni, kapcsolódni, nem-vezetni – értsd: nem jobban tudni – képtelenek. Aminek eredménye, hogy követni lehet csak őket. De velük szövetkezni nem. Mert az egy nagy ügyet ők bár már valóságosan látják, de még kaleidoszkópon keresztül, annak egy metszetét, amire csőlátással fókuszálnak, ami az ŐVÉK. És ez így a kaleidoszkóp egyazon valóságot mutató többi darabjával NEM összeilleszthető. Szeretné ő, idővel egyre jobban, de kép-telen. Mert a magasabb nézőpont, az igazabb kép nincsen neki meg, ahonnan ez mind egy. Hanem a “sajátját” nézi, és látja csak.
Külön nehézség, hogy ha beszélsz vele erről: érti. Ezt az írást olvasva is: érti. Mert megvan a nagy kép régóta már – a Tudatos korszak felismerése –, de elméletben csak. Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, az nem. Mondom ezt saját tapasztatból is. Kilenc évet vergődtem azzal, hogy az ügy „megvan”, és EZ, és igaz, és JÓ – de kapcsolódni nem tudok mégsem, pedig oly nagyon szeretnék. Így tanultam. Hogy
Az ügy végül nincsen, és soha nem is lehet meg. Mert Az Ügy Istennél van.
Hanem, ami nálam meglehet, az a mindennapos lépések alázata. Amiről három dolgot tudok biztosan:
- nem tudom mit csinálok (vélem olykor tudni, de igazából nem, olyannyira, hogy gyakori élményem, hogy nem is én csinálom tulajdonképpen)
- elképesztő, növekvő magabiztosságot ad (nem magamban, hanem a Rendben bízom egyre jobban, ami a tetteimnek is békét, tehát erőt ad)
- fokozódó derű az eredménye (nagyon érzem ezt, amikor nem hiszem, hogy ÉN tudok, és nagyon kibillenek, amikor azt képzelem, hogy igen)
Számomra 2024 ezért a derű éve. Mármint abszolút nem az, per pillanat, de esthajnal csillagként ezt figyelem, ami helyes irányban tart.
Kapcsolódni nagyobbhoz-célhoz-vezetőhöz képest tudunk.
És nem elméletben, meg a napló magányában, hanem a nagyobbat meg is kell az ember nyilvánosan nevezze, ha kapcsolódni akar.
Kapcsolódni azokkal tudunk, akikkel együvé tartozunk.
Amihez, hogy egymásra ismerhessünk:
Látható kell rólunk legyen, hogy kit szolgálunk.
Személy szerint.
A válasz konkrét név lehet csak…
Jó munkát!
István
Öröm, ha megosztod!
