Szakadékban zubogó víz, az élményem gyakran, érdekes, hogy mennyire semmit nem tehet az ember az érzések hullámzása közepette, hogy mennyire a lelki és nem az intellektuális állapotaink határoznak meg minket. Heródes félt. Nem tehetett másképp. A bölcsek kíváncsiak voltak. Ők sem tehettek másképp. Jézus megszületett, mert időszerű volt, nem tehetett másképp, a szülei pedig féltették, tehát menekítették, mert nem tehettek másképp. Pontosan így érzem magam én is. Tegnap döntésre jutottam, mert nem tehettem másképp, mert megérett bennem, újabb őrült ötlet, minden józan belátás ellenére, és napokon belül bejelentem, mert nem tehetek másképp. Hmm. Megnyugtató ezt így látni most, hogy a félelem és a lelkesedés tánca végül totálisan meghatároz, messze sokkal kisebb az intelligenciám jelentősége, tehát a döntéseim súlya, tehát a felelősségem abban, mármint a tudatos énem, a JoósIstván felelőssége, mint azt sokszor gondoltam, azaz feszülni sem érdemes ezeken ennyire. Hanem csak menni. Meder partjai között, sőt olykor szakadékba is, le… mert megtöltöm, bármi is vár, és aztán folyok, úgyis, tovább. TEDD, amit helyesnek érzel, bármit is gondolsz róla!

*

Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.” Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így válaszoltak: „A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem, Juda földje, bizony nem vagy a legkisebb Juda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.” Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: „Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!” Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.

Mt 2,1-12

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!