Hogy ki tehet róla? Soha, semmikor, semmilyen konfliktusban nem hasznos kérdés. Mert én. Én, ÉN, én. Nyilvánvalóan, mindig, soha semmikor senki más semmiről nem tehet, csakis én. Elképesztően fontos ez. Hogy egyetlen percet sem érdemes ki a felelős beszélgetésekkel tölteni. Én vagyok. Bármi is történt. NEM ez a helyes kérdés, hanem hogy mit tehetünk. Itt és most. Hogyan nyugtathatjuk egymást meg, először, és aztán mit Tehetünk. Együtt. AZ egyetlen Helyes kérdés. Mindig és mindenkivel és mindenben.
Tovább?
Van. Igen. Felnőttek nem hárítanak felelősséget, tehát nem is vesznek magukra. Szintén nagyon fontos. Hogy a felnőtt soha semmilyen vádaskodást vagy ingerületet nem vesz magára, nem gondolja, hogy ő lett volna rossz, hanem helyette pontosan látja, hogy a másiknak nehézsége van épp. Volt már erről szó. Az állapotára reagálj, és NE a szavakra! Nagyon, nagyon fontos. Hogy tehát a felnőtt nem védekezik. Tudja, hogy nincsen miért, bármit is mond a bárki. Hanem helyette figyel, és kedves. Minél jobban vádolják, annál inkább. Kenyeret ad.
Öröm, ha megosztod!
