Hogy királyok és királynők vagyunk, sokat írtam erről, állandóan használom a népmesei képeket, előadás is volt, ideje tehát most arról, hogy mégsem. Mármint az Irány, a Lehetőség ez, igen, mindenkiben, de fokozatosság jellemzi a játszóteret, ami az élet, tapasztalatokkal arányban bontakozunk, célba egyből ugrani nem lehet. A nők többsége tehát nem Királynő, mivel a férfiak többsége nem Király. Ami nem baj. Egyáltalán. Viszont ugyanezért felesleges elvárni attól, aki nem ott jár, hogy maga vezetőként kiállna, egyáltalán nem kell, hiszen főúrnak, gazdának, papnak, kézművesnek, zenésznek, követőnek lenni is fontos és értékes funkció. Mindenkinek a magáé a legjobb. Nem mindenki született királynak. Belső, emberi értelemben, méltóságát illetően igen, de az emberek közösségeiben betöltendő funkcióként nem. Fontos ez, hogy a kettő nem ellentmondás. Nagyon fontos. Ugyanis senki nem abszolút király. NAGYON fontos ez. Hogy MINDEN király szolgál végül, kétszeresen is, mert egyrészt az Ügyet, ami által a nagyobb Rend része, tehát a Mindenséget, Istent ha tetszik, és másrészt az Országot, tehát a közösséget, tehát azokat az embereket, akik úgy döntenek, hogy benne bíznak, sőt, bizonyos mértékig rá bízzák magukat, bizonyos témákban rá hallgatnak, őt követik. Ilyen szempontból semmi különbség tehát férfi és férfi között. Mind követünk és mind vezetünk is, ami végül egyazon szolgálat. Funkciótól és a közösség méretétől függetlenül.
Mindenki szolgál, mert mindenki ad másoknak teret, tehát mindenki vezet.
Ha csak egyetlen embernek is, de ad, mindenki, mert nem lehet boldog, kívül áll a játékon, aki maga tovább nem ad. Muszáj. Befelé végtelen királyságok Urai vagyunk tehát, országunk, ahol felelősséget vállalunk, és hogy ez egy tartomány vagy kisbirtok vagy két gyermek vagy egyetlen tanítvány az mindegy. A méret mindegy. Egymásba ágyazott közöségek hálózata a világ, és teljesen mindegy, hogy az ember melyik, mekkora résznek a vezetője, mert senki nem abszolút vezető végül, ÉS mert mindenki felelős másokért, mindenki szolgál. Mindig van nagyobb Úr. Boldog csak az, csak úgy lehet az ember, hogy ezt elismeri, megadja magát, és követésre vált. Innentől Férfi. És innentől mindegy, hogy magam indítok ügyet, céget, közösséget, aminek ÉN vagyok a vezetője, vagy a szakértelmemmel csatlakozom egy ügyhöz, ami már elindult, és egy emberhez, aki fogad, vagy lábakat mosok. Mindegy. Király, abszolút Úr lehetek az én területemen, befelé, és senki nem az egész ura mégsem. Nem csak az üzletvezető nem, de a kereskedelmi vezető és a vezérigazgató, sőt a tulajdonos sem abszolút úr. Az igazgatótanács elnöke sem. Sem az alapítvány alapítója. Sem az egyesület elnöke. Sem a vallási vezető. Senki. A miniszterelnök sem. Végül mindenki szolgál, vagy ráomlik, amit csinál. Mert csak az él, csak azzal arányban él minden, amennyire az abban résztvevők szolgálnak. A maga helyén, tehetsége és léptéke szerint, az időszerűt. Mindenki.
Öröm, ha megosztod!
