Legkomolyabban. Nincs hová halogatni. … Három éve adom ami csak telik tőlem, egy Ügyért, ami adásról és kérésről szól, amihez több tízezer ember csatlakozott, ahol sok ezer szívesség megvalósult – anélkül, hogy bármit is kértem volna… mármint, hogy komolyan kértem volna … nem csak „jó lenne” alapon, elviccelve… pedig oly sok téren lehetnénk előrébb némi segítséggel. Elkezdek tehát kérni. A Szívesség Közösségnek is, és magamnak is. … Mert nincs mit megadni, ha nem hangzik el kérés. … Érdekes, hogy a földrajzi távolság gondolatban is segít rálátni az otthoni dolgokra. … Üdvözlet a hazaútról! : )
Öröm, ha megosztod!
