Jó lenne végre megérteni, hogy attól, hogy valaki vesszővel a lábai között születik, még nem Férfi – és attól sem válik azzá, hogy arroganciáját visszafogva újabban már mosogatni is segít!

Alább a Férfi születésének fázisait magyarázom végig. Saját tapasztalataim mentén, és férfiakkal és nőkkel való bő tíz évnyi munka, több száz konkrét történet alapján.

Ez az írás olyan férfiaknak szól akik (A) nem értik, hogy miért boldogtalanok, (B) szégyellik a hajlamaikat és/vagy bűntudatuk van, hogy hibákat követtek el, (C) félnek, hogy elrontják-elrontották az életület, (D) féltik a gyermekeiket, (E) függésekkel küszködnek.

Valamint szól az írás minden nőnek. Értsd a férfiakat jobban! Továbbá, ami még fontosabb: a saját felelősséged értsd jobban a kapcsolataid kudarcában. Lehet, hogy dühöngeni fogsz, ahogy olvasod, de az nem baj. Gyűlölj nyugodtan, de gondolkozz is el, hogy honnan az indulat!

A férfi út nagy témája a világgal való viszony.

Ezért boldogtalan 30-40-50 évesen, holott “mindene megvan”, ezért nem jó a házassága, ezért játszik hajnalig, néz sorozatokat vagy pornót, költ milliókat hobbikra vagy nincs egyáltalán pénze, ezért nőzik, válik el, iszik alkoholt, eszik túl sokat, fekszik későn, ezért nincs szex és ezért nevelkednek apa nélkül a gyermekei.

Mert nem férfi.

Tudom, hogy erős, de ideje szembesülni: az valóban férfi, aki helyesen használja az erejét. Ami férfiak tömegeire nem igaz. Férfiak tömegei használják ma hibásan az erejüket, tehát hibás (bűnös?) a viszonyuk magukkal és a világgal maguk körül. Férfiak tömegei működnek ma hibásan, mert hibásan (elavultan-idejétmúltan) nézik a világot, és így hibásan használják azt.

A férfi útjának három nagy korszaka van: a Tudatlan férfi, a Tudatos férfi és a Céltudatos férfi.

Alább részletesen végigvesszük őket, de a három nagy korszak lényege röviden a Matrix című filmmel illusztrálható: (1) Neo a mátrixban, (2) Neo útkeresésben, (3) Neo a kiválasztott.

Tapasztalatom, megfigyelésem, és meggyőződésem, hogy:

Minden férfi kiválasztott, csak kevesen találják meg, hogy mire is azok.

Mert ahhoz, hogy az ember megtalálja a dolgát-kiválasztottság: mernie kell felfedezni magát. Az országa minden férfit vár, épp csak a fogalmat kellene megéretni, és az utat, ami oda elvezet, járni.

Ha bármilyen okból boldogtalannak érzed magad, akkor biztos, hogy a világgal-úttal van a probléma – letelepedtél valahol, mert kényelmes-biztonságos volt, pedig már lépned kellene tovább. Nem obejktív rossz, amit csinálsz, hanem “csak” idejétmúlt, és ezért Neked és a környeztednek már rossz. Ami azért nehéz, mert 5-10 évvel ezelőtt meg épp nagyon is jó volt. Ezért nehéz meglátni-megérteni, hogy mi történt, hiszen én választottam ezt az életet, én akartam, 5-10 éve még szerettem, annyit dolgoztam érte, és most miért nem jó mégsem?

Mondom…

 

1. A Tudatlan férfi

Az életet minták mentén kezdjük, mindannyian, és eleinte nem vagyunk ennek tudatában. Ami a Tudatlan időszak. A férfiak huszonévesen királynak hiszik magukat, akinek minden jár – de valójában önző és önközpontú pályakezdő csak, nincs valódi fogalma arról, hogy mit miért csinál, nem hoz valódi döntéseket (egyebek között karriert-társat-életet sem választ igazából, hanem csak megy azzal, amit világnak elhitt). A tudatlan férfit “Titánnak” szoktam hívni. A titán akar, de még vak a saját működésére. A Titán a minták által meghatározott férfi működés, aki a “Matrix”, tehát a “benne futó program” rabja – és nincsen ennek tudatában.

Hogy de te nem voltál a fentiek szerint király? Értem. Sőt gyakoribb is napjainkban –  ugyanis a Tudatlan férfinak két alesete közül a Titán most ritkább, és az “Árnyék” a jellemző megélés. Poláris ellentétei egyazon témának, és így a felszínen radiáklisan mások az eredmények.

A Titán lényege az önbizalom (tudja mit akar és magabiztos), ami persze túlzásba csap egy ponton (önközpontú, arrogáns, pöcs), és ezért bukik el (munkában, házastársi hűségben, alkoholba-drogba). Érti is pontosan, ha kicsit beszélgetsz vele, hogy arrogancia-hübrisz a vétke, hogy “túl önző voltam, mert azt hittem, hogy nekem mindent szabad / nekem ez jár / megúszom úgyis, ahogy szoktam, mert én mindent megúszok” – általában érzi, hogy “nem lesz jó vége”. És valóban nem. A következmények utolérik. A bukás fáj, mert a büszkeségünket sérti, tehát valahogy értelmeznünk-racionalizálnunk kell, ami történt (hogy legalább értelme legyen), amiből Tudatosságra ébredésünk fakad, ami a következő nagy korszak hajnala.

Az Árnyék a Titán inverze, de ettől még azonos a téma. Férfiak tömegeinél látni, hogy árnyékai csak annak, akik lehetnének. Nem bontják ki, mert (1) nem olyan mintát kaptak, (2) nagyon is olyan mintát kaptak, de egy erős apa árnyékából nem sikerült magukat kitépve elinduljanak.

Az Árnyék állapotú férfi okosnak hiszi magát, hogy ő kerüli a kockázatokat és biztonságra játszik, de valójában gyáva csak.

Megúszni próbálja az életet. Nem áll bele harcba, nem vállal kockázatot, biztonságos a munkája, és… tökéletesen jelentéktelen ő maga. Sejthető, hogy több lenne benne, ha pár mondatot váltasz vele – de pár mondatnyira sem elég érdekes, hogy bárki érdeklődjék felőle. Az Árnyék a Titán inverze. Kötődik a fényhez, zsigerileg irigyli a Titánt megélni merő férfiak sikereit, pénzét, hatalmát, nőjét – Titán ő tehát lélekben, épp csak megélni nem merte soha.

A Tudatlan korszak lényege tehát, hogy az ember a számára látszó példákból szintetizál magának egy képet, hogy mi is az élet, és eszerint vág maga is bele. Aminek másrészt a siker nem feltétlen része. A férfiak nagy részének a mintái napjainkban nem teszik számára lehetővé, hogy a napba repüljenek, hanem ők a jelentéktelenség fokozódó boldogtalanságába halva ébrednek saját tudatukra, ami az Árnyék történet.

Szép másrészt, hogy az út folytatása szempontjából mindegy, hogy Te melyik voltál-vagy, mert (1) a végpont mindkét esetben azonos, (2) a továbblépésed lehetőségét (tehát a Tudatos és Céltudatos korszakokban elérhető sikert és boldogságot) ez nem korlátozza, épp csak (3) a nehézséged lesz egészen más aszerint, hogy a Titánt direktben élted meg vagy árnyéka voltál.

A férfi út lényege végül az erő.

A saját ereje, a mások ereje, Az Erővel való viszonya, hogy azt (a világot és magát, magát a világban) hogyan használja. A férfi és az Erő viszonyára a Nap régi, mert tökéletes kép.

A történetet eddig úgy is el lehet mondani, hogy a Nappal (erővel) a férfi viszonya vagy az, hogy a magának hiszi és használja és sikeres és így túlértékeli magát, tehát szükségszerűen emelkedik túl magasra (Titán-Ikarosz) vagy pedig az, hogy fél az erőtől, és így nem használja, tehát el sem indul, szárnyakat sem köt, hanem csak irigyli, akik mernek repülni (árnyék).

Középút ebben nincsen. A férfi vagy beleáll dolgokba fiatal korától, Erővel, bátran, a munkát beletéve, és így sikerélményei vannak, de fel is fújódik, vagy nem, és csak összemegy egyre jobban (miközben a dolgot magának racionalizálja, hogy aki sikeres, mind arrogáns, és lám ő milyen jó ember). Szoktam ezt úgy mondani, hogy

A férfi út elején két nagy dráma van: hogy az ember sikeres lesz, vagy hogy nem.

Abban sincs variáció, hogy aki tud sikeres lenni bizonyosan el is száll magától idővel, tehát szükségszerűen emelkedik a Napba – amitől megolvadnak persze a szárnyaink, és belezuhanunk a vízbe-katasztrófába, tehát összetörjük magunkat (és az eddigi életünket). Míg másrészt, akinek elindulni sem sikerült: mocsárba süpped fokozatosan el, ami húzza is lefelé.

Az eredmény mindneképp fuldoklás.

Sorcsapásként élik ezt meg sokan, és egyrészt valóban, sőt még sokkal konkrétabban az, mint az emberek általában gondolják, ugyanis célzottan és okkal ver pofán minket az élet. Másrészt nem sorscsapás ez, legkevésbé sem, mert nagyon is tehetünk a csapásokról, amik jönnek, az életünkben való továbblépéshez időszerűek.

A Tudatlan élet eredménye-végpontja a boldogtalanság.

Titán és az Árnyék esetében is. Boldogtalanság kapcsolatokban, munkában, egészségben. Aminek természete, hogy fokozódik, mint egy lassan elfertőződő seb, terjed, fokozatosan emészti fel az élet különböző területeit. És ez jó. Mert a boldogtalanságből fakadó szenvedés nyitásra kényszerít. Ezért olvasod ezt a cikket. Mert ÉRTENI akarod, mert értened KELL, hogy mi történt-történik.

 

2. Minták Csődje

A fuldoklás-boldogtalanság óriási értéke, hogy felébredünk tőle. Konkrétan arra ébredünk, hogy fuldoklunk az életünkben, holott az előbb még minden rendben volt.

Pánik az ébredés, azonnali reakció a csapkodás (hogy a felszínen maradjak), meg persze tagadás és düh – sok idő míg a feldolgozásban oda eljutunk, hogy ráébredjünk arra az egyszerű tényre, hogy okkal történt velünk, ami történt, és jól van úgy, ahogy lett.

A tó az érzelmek-vágyak tava, ami az ős káosz vad kiszámíthatatlanságát hozza, és valahogy meg kell birkózzék vele az ember – csakis úgy élhetünk túl, hogy megismerjük-felfedezzük a vizet-vágyainkat-magunkat (értelmezés-önismeret). A lelkünk tava a “lélek erdeje”, ami sötét és ellenséges, sőt szörnyekkel teli, amíg az ember a szabályait kitanulja. (Lásd az Avatarban: erdő a fákja kioltása előtt és a vezető-nő megérkezése után.)

Dante híres szavaival:

Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém.
Ó, szörnyü elbeszélni mi van ottan,
s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon:
már rágondolva reszketek legottan.
A halál sem sokkal rosszabb, tudom.
De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam,
hallanod kell, mit láttam az uton.
Akkortájt olyan álmodozva jártam:
nem is tudom, hogyan kerültem arra,
csak a jó útról valahogy leszálltam.

Ez az “valahogy” eltévedés a Minták Csődje.

A lelkünk tava önmagam és a világ és az élet felfedezése, tehát az Igazság keresése vágyaim káoszának mélységeiben.

A “Minták Csődje” igazából szoftverfrissítés. Pontosabban egy hard reset, amikor már annyira boldogtalan vagyok, hogy kidobom az operációs rendszeremet (tehát az eddigi világképemet). Annyira nyilvánvalóan omlik rá az emberre az élet (a korábbi működés), hogy muszáj valami újat keresni-letölteni.

Ami a Tudatos korszak hajnala.

Arra ébredünk, hogy el vagyunk magunkban, az életünkben veszve-tévedve-akadva. Ami azt hozza magával, hogy racionális megoldást kezdünk a helyzetre keresni, tehát befelé fordulunk, és értelmezni kezdünk – és így látunk lassan rá az életünkre. Hogy a minták kormányoztak eddig, és nem is hoztam igazi döntéseket, pedig már 30-40-50 éves vagyok.

 

3. A Tudatos férfi első korszaka

A tudatos állapot két nagyon eltérő korszakra oszlik, amik a tóval-vágyakkal-lélekkel-erdővel való viszonyhoz képest érthetők meg. BE és LE az első – KI és FEL a második.

Az út első része a tó aljára visz, LE-BE, tehát az igazsághoz, ami a kincs. Artúr kardja az erdő közepén, gyöngy a kagylóban, nyers gyémánt kőzetbe ágyazva, ami a válasz a “Mi történt velem, ki vagyok, és mi ez az egész?” kérdésekre.

Az út második fele pedig az emelkedés, a FEL-KI, ami a gyémánt-kard-önkép csiszolása, tisztázása, felvállalása, hogy aztán a világban hasznosak lehessünk majd a következő korszakban, immár az igazság kőszikláján állva.

Az egész korszak a vágyak tavában, tehát a lélek erdejében zajlik, az alábbi komplexebb ábrázolás segít a szakaszait jobban érteni (az ábrák összehasonlító magyarázata itt):


A korszak lényege, hogy tanulni-tapasztalni kell. Magam és a világot, magamat a világ relációjában, a világot hozzám képest.

A vándor két lába az új élmény (amihez bátorság kell), és az így szerzett tapasztalatok feldolgozása (amihez őszinteség).

A ciklus feldolgozással kezdődik, mert a múltat kell először megérteni-és feldolgozni (mi történt velem), hogy az embernek bátrosága-önbizalma legyen a haladáshoz-lépéshez, tehát az új tapasztalatokhoz.

A korszak eleje (az első felének az első fele) a megérkezés a lélek-tavába-vágyak-erdejébe, ami a Vándor-Kalandor üzemmód (vérmérséklet függvényében), és nagy fellendüléssel indul. Mert a szabad (mintákon túl önközpontú) élet (önismeret és nőcsábászat) kezdeti sikerei katartikusak, és így elhisszük, hogy (A) élhetünk a vágyaink mentén, és (B) megszerelhetjük magunkat (talán akár meg is világosodva). Ami a “csodaszarvas” üldözésének eufóriája – ahol a csodaszarvas a boldogság ígérete, fehér bojt az erőben (amit általában konkrét nők fara is megszemélyesít). Túlértékeljük az ösvényt, amit találtunk, a benne rejlő lehetőséget és a saját képességünket… ami a spirituális egó szárnyalása (mámora), amikor az ember intellektuálisan váltja a világot (elméletben!) meg. A túldolgoztatott agy arrogáns önimádata ez arról, hogy nekem sikerülhet, ami előttem csak keveseknek. (Senkinek?)

Miközben az élet meg áll. A belső utat járó férfiak nagy része számára érdekletenné válik a munka (amúgy is kiégett már, részben ez volt a boldogtalansága forrása), és így gyakran magáért sem tud-akar felelősséget vállalni (ami szerencsére a nők Amazon korszakával esik egybe, akik szívesen vívnak harcokat, és így nagyon is rendben van így.) Más férfiak pontosan ellenkezőleg, itt találják meg a sikert, amit Titánként nem éltek meg. Tudatos módon. Akár sok pénzt is. Mert emberségben lépnek nagyot, amitől sokkal jobb vezetők, trénerek, MLM építők lesznek.

Eufóriával indul tehát a vándor-kalandorkodás, csakhogy ez a tó sekély része, az erdő széle még csak. Tovább a mélyebb, a sötétebb, a vadabb, a félelmetesebb élmények és megértések várnak, amikhez egy ponton túl vezetőre van az embernek szüksége. Ami azért gond, mert a pancsolás jól ment könyveket olvasva és videókat nézve. A tudatoskodás kellemes, könnyű, és így függést okoz. Be lehet erre is rendezkedni, amit én úgy hívok, hogy spirituális ego póz. Bizonyára láttál már idős hippiket, de például tudatos vén amazont bizonyosan ismersz is többet – tömegek drámája, hogy megoldásnak tévedik, ami köztes állapot csak.

Kihívás tehát, hogy sokan hiszik azt, hogy tovább is megy majd egyedül, anélkül, hogy bárkire hagyatkoznának. De nem fog. Évekre meg lehet az önismeret erdejében, az élmények barlangjaiban (sellők karjai között) körökben járva rekedni anélkül, hogy az erdő közepére, a tó aljára, a fordulóponthoz eljutna az ember. Ostoba és arrogáns, aki nem vesz segítséget igénybe – hiszen búvárkodni sem tudsz attól még, hogy pipával és szemüveggel megy.

Ami azonban az egyik veszély csak. A másik azokra leselkedik, akik segítővel indultak. A segítők ugyanis általában olyanok, mint egy révész. Egy konkrét folyón-kihíváson-tudatszinten való átkeléshez-szintlépéshez hatékonyak, és tovább ritkán. Értve ez alatt, hogy beérheted a mesteredet. Maga mellé emelni a világon leghatékonyabb, de azt már nem látja (mert nem láthatja), hogy a továbbiakban visszatart. Jó erre figyelni. Hagyd el, aki marasztal!

 

4. Ráció halála

Bátor következetességet kívánó és nagyon fáradtságos munka a vélt igazságtól a valódi igazság kősziklájához lejutni. Mert könnyed pancsolás helyett a tó aljára kell vetkőzve leszállni. A “Ráció Halála” az út legmélyebb pontja, az erdő közepe, a totális eltévedés, ami által az ember a kardot, tehát a kapcsolatot, tehát önmagát, mert az irányát találja meg.

A ráció halála részben oxigén, tehát életerő-hiány miatt áll be. A tudatos idealizmus bukása ez, amihez MINDENT meg kell tegyek, ami csak eszembe jut, mindent meg kell próbáljak, amiben hinni tudok – a ráció halála nem tud eljönni, amíg még ötlete van a rációmnak.

A ráció halála a tó alján várakozó szörny, saját erőnk felfedezése. Az ego-sárkány a mindent felemésztő káosz (vágyak-nihil-függések) fenyegtő veszélyét pontosan addig hordozza csak, amíg nem tudjuk, hogy helyesen hogyan bánjunk vele, az erőnkkel (míg önközpontú módon használnánk). És azonnal válik potenciállá-lehetőséggé-paripává, amint Irányba állunk.

Így tanuljuk meg, ahogy (1) az ERŐ helyesen csakis Irányhoz képest létezhet – az Irány nélküli ERŐ káoszt (kontroll vesztést és szörnyeket) eredményez. ÉS, hogy (2) a helyes irány ÉN magam nem lehetek. Hanem:

a Helyes irány a Világ, ami rajtam kívül van.

Tapasztalva tanuljuk ezt. “Tudatos”, mert racionális, de szükségszerűen “rossz”, mert magunkból kiinduló döntések nyomán, gyakorlatilag bukdácsolva, szinte véletlenül, amit utólag értünk csak a Jóisten kegyelmének. De az élmény élőben nagyon nem ez, hanem tévelygés sokkal inkább. A ráció halála reményvesztés. Ami aztán bizalom születése lesz: a fény besüt a sötétségbe.

 

5. A Tudatos férfi második korszaka

A ráció imigyen halála által a tettek mezejére érkezünk meg – onnan is tudható, hogy valaki átesett a “ráció halálán”, hogy lelkes-katartikus eufóriában cselekszik valamely irányban, amiben hisz, és amivel “másokat vált meg”. Sikerélmény ez újra, fény-az-alagút-végén, hosszú bolyongás után.

A ráció halála a fény katarzisa.

Az erdő közepén az Irány (tehát kapcsolat-bizonyosság) születése lendít át – régiesen: a kegyelem – az új feladat magunkat a világhoz-rendhez képest meghatározni. Azt értjük meg (nem racionálisan, hanem a zsigereinkben) hogy a Helyünket az Irányhoz képest tudjuk megtalálni, és nagy újdonság, hogy míg erre ötletek már korábban is voltak, de most haladni lehet újra.

Ez tehát a Tudatos állapot második fele. Ami a tóból FEL emelkedés, az erdőből KI találás időszaka, immár kardunkkal kézben. FONTOS, hogy ez tehát NEM a kész gyémánt még, hanem a kard élezése, a már megtalált nyers gyémánt csiszolása. Tapasztalatok, tehát szenvedés által. Még mindig.

A ráció halála a “Lovag” születése. Szemben az első időszakkal (ami ugye a “Vándor” volt), ez már nem rólam szól csak, hogy ÉN boldog akarok lenni – hanem rólam mások tükrében szól. Míg a Vándor boldogan él bele a világba, az össz ambíciója ennyi, a Lovag már érti-érzi, hogy ez kevés, hanem meg kell találja, hogy adni pontosan mit, hogyan és kiknek dolga.

E második rész nagy témája a kapcsolódás, tehát a rend felfedezése, ami az első időszak belső munkája után most intenzív külső részvételt követel meg:

a magunkkal való kapcsolat rendezése után most a világgal való kapcsolat rendezése a téma.

Mesék szimbolikájával: a gebe már megvan, most annak etetése, a paripa-sárkány feltáplálása a feladat. Neo a moslék után, Jedi iskola.

Dolgunkat sejtve indulunk KI felé, ami SOSEM vissza. Aki némi önismeret és ismerkedés után vissza indul (aminek tünete, hogy a korábbihoz hasonló élethelyezbe kerül, csak más szereplőkkel) nem ÁT jutott az erdőn, hanem megfutamodott. Nem baj ez, és abszolút meg is értem, sosem ítélném el, mert túlélni fontos. De érteni kell.

A Lovag állapot abban a tapasztalásban gyökerezik, hogy (1) haladni csak tettek által tudok, (2) a helyes tettek azok, melyek által hasznosnak érzem magam, tehát (3) az Irány a legfontosabb, és ez nem lehetek én (sem a gyerekeim!). És akkor ennek megörülve szépen szárnyakat kötünk újra, és… régi jó szokásunk szerint: elszállunk magunktól, és belerepülünk a Napba. Bukunk tehát, már megint. Sőt ismételten. Kisebb halálok ezek, mert ismerjük már a jeleket, nem esünk akkora túlzásokba. Hanem depresszióba (kétségbe) viszont igen. Ettől hullámzó a Lovag útja. A saját nagyszerűségének vélt tudata húzza, és ami még fontos: RETTEG az erő használatától, mert bukott már vele-bele. Amit ő úgy mond, hogy az erővel élni “nem helyes” – de igazából csak fél tőle, mert veszélyes. Ezért mondom, hogy

A férfiak végső témája végül az Erő használata.

Sok idő, míg meglátjuk a tévedéseinket, arrogáns vagy épp erőtlen élet hónapjai. Évek! Rengeteg idő míg a titán bukása utáni tudatoskodáson tújutva újra közelíteni merünk a tűzhöz-erőhöz-Naphoz, hogy használjuk újra az Erőt – immár helyesen próbáljuk – de végül muszáj, mert nincsen más forrás. Az erőt megtagadó ember magát értelmezi, és magában keres – a sötétségbe száll le, sötétségnek adja át magát (a sötétség “szállja meg” semmikor nem igaz).

 

6. A Hit Ugrása

Fontos a fogalmat jól érteni, ugyanis NEM azt jelenti, hogy én ugrom – a lényege nem ez. Hanem a lényege az, hogy én Hiszek, és ebből kifolyólag “ugrom”: történik az ugrás velem. Nem az ugrást kell hozzá gyakorolgatni (ennek nincs értelme), hanem a Hitet. Miben hiszel eléggé, hogy ugrani kelljen, hogy MUSZÁJ legyen ugranod érte. A Lovagnak NEM saját kis döntése által sikerül valamibe beleállnia, hanem ez megtörténik vele. Szükségszerűség.

A hit ugrása az, amikor az ember nem tud mást tenni, és utólag jön rá, hogy eldőlt a sorsa. Nem egy nagy döntés ez, hanem sok kicsi lépés eredménye, amik egy zuhatagba visznek. Percekkel előbb még evezhettem volna jobbra vagy balra is, de már nem. Immár EGY irány, EGYETLEN út maradt, és nem tehetek mást, mint hogy minden erőmmel figyelek és evezek, hogy össze ne törjem magam. Jó kép a zúgó, mert a gondolkodás szűnik meg. Mert nincsen rá többé idő. Hanem “helyzet van”, és csinálni kell… a túlélésért. Így születik az “ügy”. (Az Avatar szépen jeleníti meg, hogy honnan tudhatom, hogy melyik az én sárkányom-ügyem-harcom? Onnan, hogy meg akar ölni!)

Szoktam erről úgy beszélni, hogy

az ügy az, amit nem tudok nem csinálni.

A hit ugrása, amikor elragad az élet. Lásd Neo a Matrixban, mennie kell, különben Morpheus hal meg. Vagy Indiana Jones a végzet templomában: meghal, akit szeretek, ha nem megyek. Luke Skywalker a Dagobán: ugyanez. A hit ugrása NEM döntés, hanem muszáj. Ami által a Hős születik meg.

 

7. A Céltudatos férfi

A céltudatos férfi tudja a dolgát és használja az erejét. Helyén van, az útját járja, tehát az ügyében harcol. Ami továbbra sem az út vége még, mert a Harcos is eltúlozza a saját fontosságát (ügynek hajlandó csak térdet hajtani, embernek nem), de a hős kihívásai nagyon keveseket érintenek még csak a jelen társadalmában, és így ez egy külön írás témája lesz.

 

Összefoglalva

A férfi út nagy témája: az Erő helyes használata.

Megégettük magunkat Titán korunkban, és lassan jövünk rá, hogy nem az erő használata volt a hiba. Hanem a mód, ahogyan használtuk. A bukás oka sosem a Nap vagy a szárnyak, hanem mindig mód, tehát a figyelmetlenség abban, ahogy használjuk. Mert először túlértékeltük magunkat, a személyünk fontosságát, és így túl magasra szálltunk (Titán), majd az intellektuális képességünket értékeltük túl, és ettől szálltunk el (Vándor), aztán túlzó célokat hajkurászunk (Lovag), míg végül a zúgó alján sikeresen kiérve magunkat egyenesen a Nappal tévesztjük össze, és saját erőnek hisszük, ami nem a miénk pedig (Hős). A hiba mindvégig bennünk.

Őszinteség a megoldás.

Sok szenvedés által én erre jöttem rá. A férfi magával és a teremtéssel birkózik – magával birkózik, amikor a teremtéssel birkózik, és a teremtéssel birkózik, amikor magával birkózik. A legjobb őszintének lenni.

“Sérülékenység” a köznapi szó, de valójában pontosan fordítva: az őszinteség óriási erő – aki őszintén mer önmaga lenni: sérthetetlenné válik.

Amit nagyon szeretek ebben, hogy ez univerzálisan, tehát minden korszakban és állapotban igaz.

1.
Az őszinteség (igaz beszéd) a kulcsa annak, hogy a Titán bevallja magának, hogy nem boldog, és ha csak ez sikerül abból változás lesz (gyere hozzánk közösségbe, ha nincsen hol mondjad).

2.
Az őszinteség (igaz tettek) a kulcsa annak, hogy a Tudatos férfi Vándor időszakában fel merje a vágyait vállalni, ebből olyan új élményei legyenek, amiből tanulni tud, ÉS megértse ezeket.

3.
Az őszinteség (igaz bizalom) a ráció halálának a kulcsa, mert ahhoz, hogy az ember végleg eltévedjen: minden lehetőséget ki kell meríteni, minden utat be kell járjon, ami őt vonzani tudja.

4.
Az őszinteség (igaz önfelvállalás) a Lovag korszak kulcsa, mert mutatni-próbálkozni kell abban, amit az ember gondol, akinek magát hiszi, hogy a világ reakciói által csiszolódhasson.

5.
És a Hős is őszinteség által születik, hogy az ember minden figyelmével és minden erejével beleteszi magát abba, amiben hisz (igaz munka).

Az őszinteség működik.

Mert aki őszinte, az (1) többé nem próbál tökéletes lenni, tehát nem bünteti magát, hogy nem az, és (2) nem próbál tökéletesnek látszani sem, tehát nem pózol hazug szerepekben, és így (3) nem nevetik ki a háta mögött, hanem épp (4) hiteles emberré lesz. Aki tökéletlen mer lenni (5) nincs magával eltelve, tehát jobban figyel, tehát (6) jobban halad, és mivel (7) nem ítéli el mások tökéletlenségeit: jobban is szeretik. Tökéletlensége tudatában az embert (8) a fejlődés kezdi foglalkoztatni, a saját boldogulása-érdekei helyett: a nála nagyobb, ami által (9) másokat is jobban megmozgat, ha ezekről beszél, követni fogják, és (10) közösséget is automatikusan talál azokkal, akik vele egyirányba néznek, és szintén őszintén tökéletlenek.

Aki a tökéletlenségét meri vállalni: többé nem magával harcol – és így legyőzhetetlen.

Jó munkát!
István

 
p.s.
Tudom, hogy írjam le a nők útját is hasonló részletességgel, de aligha fogom a közlejövőben. Több száz videó készült a női útról (lásd YouTube és ÉA videótár), és másfél órás ingyenes előadás elérhető itt, és két negyven napos online kurzusból is vár: Királynőképző vagy Királynéképző, aszerint, amit akarsz.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!