Az önismeret sűrű sötét erdejének – tehát az út középső, báb, kereső korszakának – egyik nagy kihívása a sötétségből fakadó következmény: hogy nem látunk. Nem csak az Utat nem, hanem egymást sem. Nehézsége ennek, hogy így tehát kapcsolódni sem tudunk, mert mint lopakodó emberek az erdőben, sziluett a másikról az élmény, aminek bizalmatlanság és egyenlősdi egyenes következménye, ahelyett hogy valódi nyitottság és tiszta észlelés lenne. Nem vagyunk egyformák. Mármint ez nyilvánvaló, de azonos szinten sem vagyunk. Hanem egyesek előrébb járnak és mások hátrébb, amit nem észlel, aki csak sziluetteket lát. Hogy kire hallgasson, és kinek dolga segíteni. Nem tudja. Felcseréli. Kellemetlen helyzetek adódnak, és teljesen felhagy vele, kivéve, hogy lenyűgözően nagy fényű egyéneket – csodaszarvast – keres, akik majd Neki segítenek. Hmm.
A világ hierarchikus. Volt. Lesz. Marad.
Amivel jó legalább elméletben elkezdeni barátkozni, máris hozzátéve, hogy e hierarchia nem a hatalom, hanem a szeretet rendje, ami tehát szolgálat jellegű kötelezettséget nem pedig parancsuralmi jogokat keletkeztet. Azonban. A helyes szolgálat olykor utasít is. Téged. Érted. Szigorúan. Önbecsapás a legnagyobb önsorsrontó jellemzőnk, amivel szembenézni legbiztosabban tettek által lehet, amire felelős előttünk járók olykor pontosan ezért utasítanak. Tehát NEM, hogy a hatalmát fitogtassa, hanem mert tágabban lát, igazabbat, és tudja, hogy úgy lesz Neked is jó. Lenne. Csakhogy napjaink kóválygó átlagembere ritkán bízik így, nem fogad parancsokat. Még ha az tízszeres haszonnal járna sem. Sőt. Kifogásolja, hogy neki más ura ne legyen, kikéri magának, aminek eredményként azt is elveszíti, amije pedig van. Hmm. Engedelmesség az Út. Figyelj kitől érdemes utasításokat kapni, és Szerezz Tőle, és Kövesd!
*
Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik: „Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát adott nekik, és így szólt: „Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!” Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek utána, és tiltakoztak: „Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!” Az előkelő ember mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. Előlépett az első, és így szólt: „Uram, mínád tíz mínát hozott.” Erre azt mondta neki: „Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz város kormányzását bízom rád.” Jött a másik szolga, és így szólt: „Uram, mínád öt mínát hozott. „ Ennek azt mondta: „Te öt város kormányzója leszel.” Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a mínád. Kendőbe kötve elrejtettem. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: felveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél.” Ezt így büntette meg: „A magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve kamatostul kaptam volna vissza?” Aztán a körülállókhoz fordult: „Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van!” Azok megjegyezték: „Uram, hiszen már van tíz mínája.” De ő így válaszolt: „Mondom nektek: Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára!”” E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé.
Lk 19,11-28
Öröm, ha megosztod!
