Sokan kérdeztek, tehát mondom: két utat ajánlok. A lényege, mindkettőnek, az ember két lába, ami előre visz, a tapasztalás és az önfelvállalás, bárhol, de csinálni, amihez én két módon törekszem segítséget adni. Egyrészt a játszóterek, szivesseg.net és Önfelvállalás Játék, erre vannak, közösség mindkettő, az egyik tapasztalni, amit adnál, szeretnél, a másik megosztani, ami foglalkoztat épp, és az eredmény kapcsolódás, mindkét esetben, én a legtöbbet így tanultam, új emberek, új helyzetek által, hogy mertem magam ennek, a köd, tehát a bizonytalanság és a félelem ellenére kitenni.

Másrészt, a másik Út, segítőt választhatsz. Esetileg vagy „intézményesítve”, útjelző, támasz, igénybe vehetsz, engem vagy mást, mint Serpa, vagy az Akadémia keretei közé stabilan beállva. Amit persze NEM ajánlok. Nekem sem volt így, külső mester, a szót is félve írom, pedig igenis mindenki az, van amiben az, lehet az másoknak, és vágytam is, nagyon örültem volna, egy évtizeden át, csak épp tökéletességet vártam el, aminek senki nem felelt meg.

Harmadrészt a két út persze Egy. Hiszen a Mester nem lép helyetted, hanem tapasztalni bíztat, sárga nyíl, ebben segít, félelmekbe Bele, nem úszod, nem úszhatod meg, miközben új nézőpontokkal támaszt, megérteni, ami elmúlt, letenni, elengedni, felvállalni, mert a múlt másképp nem meghaladható. Csodákat, bárhogy is! Itt és ezeken a módokon, vagy máshol és másokkal, teljesen mindegy, csak engedje az ember az Újat meg, ami vonzza, ami Lelkesíti, úgy és ott és azokkal, ahogy, ahol, akikben Bízik, bármilyen érthetetlen is esetleg, mert Lépésben, Csinálásban Jó lenni, sőt, csak így lehet igazán. Lenni. : )

• Joós István
• november 25, 2013
• Félelem és Bizalom, Válság és Változtatás
• ÍRÁSOK, Mester és Tanítvány, Nyilvános
•  
• Előző
• Következő