Vannak helyzetek, a totális elakadás helyzetei, amikből tovább lépni, megújulni csak úgy, csak akkor tudok, ha NEM beszélem meg. Mármint azokkal nem, akikkel eddig. Fontos ez. Hogy akikkel eddig mindig megbeszéltem, ők a helyzet részei, és nem a megoldásé – ha velük megbeszélni megoldás lenne, akkor elakadva sem lennék. Continue Reading
Az identitásom forrása az aktivitásom, cselekvés, tapasztalás, ezért nagyon nehéz a nemcselekvés időszakait megéljem, ami viszont periodikusan érkezik, újra és újra, amikor időszerű. Érték, mikor érkezik. Sőt. Nagyon fontos hagynom, megélnem, mert a nemcselekvés az alapja a megújulásnak, a következő időszaknak tehát. Izgalmas ez. Minél tovább bírok nem cselekedni, annál mélyebbre jutok, merülök, olvadok a Vagyok állapotba, tehát annál melyebbről cselekszem, mikor újra cselekedni kezdek, annál tisztábban, annál nagyobb erővel. Csodaszép ez, hogy Continue Reading
Ez foglalkoztat, napok óta már, merthiszen, persze, könnyű a válasz, tudom, a tapasztalásnak Van értelme, csakis, amint az elmúlt napokban irogattam róla. Csakhogy. Az történik. A tapasztalás mindenképp történik, azáltal, hogy Vagyunk, automatikusan történik. Hmm. A Hogyan tehát a valódi kérdés. Hogyan vegyek részt, ebben, a Táncban, ami a tapasztalás … Continue Reading
Az önreflexió csapdája, hogy világos képem van arról, hogy mit csinálok épp, pl. „hiszti, „türelmetlenség”, „önzés” – és arról is, hogy hogyan „kéne” működjek, pl. „szeretet”, „elfogadás”, „türelem”. Ami azért nagy kihívás, mert mivel értem, hogy így lenne „jó”, tehát meg is próbálom, holott nyilvánvalóan nem tartok ott, hiszen, ha ott tartanék, akkor úgy működnék, próbálnom sem volna mit. Megoldás van, de nem egyszerű. Vállalni, ahol tartok. Tehát NEM próbálni tovább megvalósítani azt, ahol tartani szeretnék, ahol tartanom „kéne”, hanem Continue Reading
Játszóterek egymásba ágyazott szövedéke a világ. Ügy, Közösség, Vállalkozás, Ország, mindegy hogy hívom, Játszóterek, amikről azt hisszük mi építjük őket, de valójában történnek. Általunk, is, persze – vagy más által, ha én nem csinálom, akkor fogja más, és tapasztalnak az emberek, tovább, mindenki amit időszerű, állapota szerint, mert ez a Lényeg, az egész Lényege. Ez. A kapcsolódás. Amit a játszóterek szolgálnak, hogy magunkat csak a másikban láthatjuk meg, s így bár látszólag mindegy, hogy építem-e, szinte felesleges, mert ha én nem, akkor fogja úgyis más – azonban mégsem, nem mindegy, mégsem, mégpedig magam miatt nem az. : ) Continue Reading
Ontottam magamból az ötleteket, éveken át, és tudtam, mert éreztem, hogy fantasztikus, mert időszerű, mind, a csudába is, és egyet sem tudtam elengedni, mint a sokgyermekes apa, vér a vérből, nem adhatom fel, és gyúrtam őket, össze, egyre újabbakat, még, egybe … persze, hogy fokozódó káosz lett az eredmény … sziámi ikrek, sőt, sziámi sokas iker, akik szó szerint összenőttek, és igen, kérdés, hogy a szétválasztás során életben maradnak-e – viszont meg kell próbáljam, mégis, most, hogy már látom ezt, mert bizonyosan meghalnak, ha nem teszem … Continue Reading
Nyugalom a legfontosabb. Az sem baj, ha nem tudod, hogy hová megyünk, hogy pontosan hová, hogy biztosan megérkezünk, honnan is tudhatnád, senki nem tudja, minél hangosabban állítja, minél inkább vitatkozik, annál kevésbé … hiszen nem tudhatja … ő sem, Te sem, én sem, hogy sikerül, azt nem, csak hogy mindent megteszek, azt igen, azt tudhatom, és ez elég is … Szándék és Irány eredője a Nyugalom … Continue Reading
Próbálhatok, igen, visszalépni, de lehetetlen, bármennyire is vágyom … amit elhagytam, oda soha többé nem léphetek vissza … amint az anyaméhbe sem … a Lépések adottak, és egymás után következnek, Kor-szakok, amiket ráadásul le KELL zárni, továbblépés előtt, aminek egyetlen egy módja van: a Szembesülés, azzal, ami Van … mármint, ami volt, hiszen már nincs … megdöbbentő de úgy van, hogy amint megértem, hogy mi volt, már nincs … máris nincs … amint megértem, ez által, automatikusan és AZONNAL Lépek tovább Continue Reading
A Halál Közel … mindig közel, de néha megérzi az ember … Él-mÉny, különös Kegyelem … a napokban kétszer is … eleinte semmi baj nem volt, Leányfalu, indulok, Kopaszi a cél, móka, kacagás, fotó, nem sokkal később a Duna fordul, szembeszél, aztán a hullámok is nőnek, átcsap, becsap, elázom, kajak reccsen, félek, de bírom, megyek, tovább, bátran, mert képes vagyok rá, Rómainál kemény az átvágás, a Margit-szigetnél pedig a racionális énem már fékezett, hogy talán mégsem olyan jó ötlet hajók, állóhajók, hídpillérek között, node nem olyan legény vagyok, mégsem állhatok meg, majd kikerülöm őket … point of no return, de ugrom, mégis, tovább, mert igenis képes vagyok rá, le a hidak alatt … a meredek falakkal azonban nem számoltam, az interferenciával, amit az összevissza verődő hullámok keltenek, vadvizi evezés, szó szerint, a város közepén, víz sodor, hajók kikötnének, az egész félmetesen közel, és olyan nagy is minden, a vízről nézve, én pedig olyan kicsi vagyok, nővekvő félelem, aztán rettegés, teljesen befeszültem, amitől a helyzet csak romlott … azonban nem volt választásom … és ez segített, EZ oldotta meg, hogy semmiféle választásom nem volt … Continue Reading