Éppcsak felszállt a gép, de már érzem, hogy jó az Irány, hmm, szimpatikusak ezek a skandináv emberek. Sőt. A légitársaság is. Hogy mi a különbség? Nagyvonalú. Continue Reading
Éppcsak felszállt a gép, de már érzem, hogy jó az Irány, hmm, szimpatikusak ezek a skandináv emberek. Sőt. A légitársaság is. Hogy mi a különbség? Nagyvonalú. Continue Reading
Személyes mélypontom a péntek este, erre jöttem ma rá. Egyrészt mert minimumon vagyok péntek estére, az energiaszintem nagyon alacsony, törődésre, töltődésre vágyom, másrészt mert ehelyett épp a magánnyal szembesülök ilyenkor, amitől meg úgy érzem magam, mintha teljes csőd lennék. Continue Reading
Szeretni azt tudom, aki Lát. Engem. Amihez mutatni kell magamat. Totálisan. Minden más kevés. A férfi útja ezért az önfelvállalás, mert örökké marad magára, falazza magát a megalkuvás, tehát a félelem börtönébe, aki ezt nem meri. Muszáj. Basszus. Semmi más, semmi, de semmi, de semmi más nem elég mint a MAXIMUM, amire a férfi képes. Fér-fi. Csak az. Continue Reading
Ez van. A női szépség NEM adottságokon múlik. Egyáltalán. Legkevésbé sem. Hanem a női szépség titka, amit naiv kislányokon, sugárzó Nőkön és bölcs Véneken egyaránt ezt Látni, hogy Hisz. Continue Reading
A Lovagi Torna előtt, a hétfői Bölcsek Köre nyomán merengek. Hogy mennyire időszerű ez az egész, mármint nőknek mennyire az, mert férfiaknak nagyon. Nekik nagyon jó. Harcosok. De a nők többségnek, ezt látom, bármerre is nézek, hogy a nők messze túlnyomó többségének nem rendet kéne tanulnia, egyáltalán, hanem épp még a Vágyaikat követni, Nő-s-Ég-üket, tehát nagyságukat, csodálatosságukat, Erejüket felfedezni és ünnepelni, előbb, Continue Reading
Alkotni csak korlátok között lehet, mert terelnek, Irány azokból fakad, az itt és most konkrét. Örülj hát nekik. A Tér szembesít. Continue Reading
Legfontosabb a középső, a Vándor, az Amazon korszak. Akarás határozza meg, ÉN tudom, ÉN akarok, ÉN megyek, mert márpedig ÉN önmagamban teljes leszek. Amibe bele kell halni. Continue Reading
Hogy a fájdalom után fájdalom marad, ami egyáltalán nem jó, érkezett a hozzámszólás, és igen, értem, mert tapasztaltam ezt. A válaszom, hogy akkor még nem fáj eléggé. Mélyebbre KELL menni. Continue Reading
Az Új a Régiből születik. Mindig és csakis. Jó erre emlékezni, valahányszor akadást, fájdalmat, szenvedést látok vagy tapasztalok, hogy az Új a Régiből születik, és mint minden születés, igen, persze, hogy Fáj, de lenyűgöző, sőt, katartikus mégis, amint Continue Reading
Színház az egész. Valóságosan. A Világ. Színház, ahol EGY szabály van csak, hogy a saját szerepedet kell végül játszd. Komolyan. MINDEN a Tied lehet. Continue Reading