Napéjegyenlőség ma, most, 17:55, mindjárt. Continue Reading
Napéjegyenlőség ma, most, 17:55, mindjárt. Continue Reading
Hogy megkérdőjelezek másokat. Hogy nekem nem elég jók. Hogy kétségem van, és éreztetem. A legnagyobb hibám. Ez. Mert MILYEN JOGON? Csudába is. Talán az egyetlen. Mert magamat. Persze, hogy azért. Még mindig. És nyilván nem hiba, csak helyzet, kihívás, feladat. Sőt. Aggodalomra semmi ok. Szépen haladok vele. : )
Hogy azt képzeljük, hogy van mellérendelődés, ezt látom a legnagyobb problémának a világban. Ezt képzeljük, mert ebben nőttünk fel, könyvek, hősök, filmek, emberi jogok és a szabadság eszmémyei mind ezt sugallják, tehát igényt is tartunk rá, és eszerint próbálunk kapcsolódni, pedig nem, NINCS mellérendelődés, és így nem lehet. Kapcsolódni. Continue Reading
Kedves olvasó, ez az írás ma déltől itt már csak tagoknak látszik, ugyanis áttettem az újként MA lendülő VilágKép oldalra, mert tematikusan oda nagyon illik, és az nyitottabb is, sőt, ugyanoda a Te írásaidat is várjuk! : ) Continue Reading
A stílus valóságosan az ember. Mégpedig nem csak, mert kifejez, hanem, mert meg is határoz. Ugyanis a stílus, ami látszik belőlem, az engedi a tartalmat át, Aki Most Vagyok, annak kifejeződése, sőt, Continue Reading
[Figyelem, ez az írás nagyon személyes, NEM ajánlom. Még reggel született, és mostanáig figyeletem, hogy akkor valóban kiteszem-e, de hát muszáj, mert így Igaz, látszódjanak a kihívásaim is.] Belehalok. Ez az élményem, néhány napja, hogy szükségszerűen belehalok. A Feladatomba, a Rendbe, hmm, hogy meg KELL követeljem, hogy a Dolgom, ez. Kép-viselni, tehát szembesíteni, tehát, végül, igen, […]
Lemondtak egy meghívást tegnap, aminek kapcsán kiderült, hogy a szervező sok támadást kapott a személyem, az NLC cikk miatt. Meglepett ez. Ahogy az is, hogy néhány napja úgy érzem, hogy elmondtam. Hogy kész. Korszak. Vége. Continue Reading
Egy évtizedet kínlódtam a Pénz témával. A cégem sikere idején istenítettem, aztán a bukása után megtagadtam, minden ingyenessé vált, minden amit én építek és adok, és el is vártam mindent, ingyen, míg aztán elfogyott, sőt, barátok etettek, sőt, hazaköltöztem az édesanyámhoz. Continue Reading