Hogy azt képzeljük, hogy van mellérendelődés, ezt látom a legnagyobb problémának a világban. Ezt képzeljük, mert ebben nőttünk fel, könyvek, hősök, filmek, emberi jogok és a szabadság eszmémyei mind ezt sugallják, tehát igényt is tartunk rá, és eszerint próbálunk kapcsolódni, pedig nem, NINCS mellérendelődés, és így nem lehet. Kapcsolódni. Mellérendelődés ugyanis csak olyanokkal van, akikkel nincsen dolgom. Velük lehetünk egymás mellett, mint két levél, vagy akár gyümölcs egyazon ágon, de akikkel VAN dolgunk ott ez mag és magház, magház és gyümölcs, gyümölcs és ág, ág és vastagabb ág, vastag ág és mégvastagabb ág, ág és törzs, végül törzs és föld, föld és Föld, Föld és Naprendszer, Naprendszer és Galaxis, Galaxis és Univerzum kapcsolat. Sokat írtam erről az elmúlt években, néhányszor szinte kiabálva, magammal is, nyilván, most tehát csak csendesen emlékeztetek: csakis rész-egész viszony Van. Kapcsolódás tehát csakis ott lehet, ahol az egyikünk lehajol, aki lehajol ezzel belülre és alulra kerül. Ez van. Férfi-Nő és Férfi-Férfi és Nő-Nő viszonyrendszerben egyaránt. Még akkor is, ha a belül és alul időnként Példát, és Elöl rohanást jelent. Ez Van. Ahol én lehajolok ott és azokkal Van, azzal arányban Lesz kapcsolatom. Férfi és Férfi kapcsolata a Projekt, a Cég, a Hadsereg, aminek Célja Van, az Ügy, a közös Lelkesedés, Munka – Nő és Nő kapcsolata a fonó, tapasztalat szerinti a kimondatlan hierarchia, automatikusan fordulnak a vénekhez a tapasztalatlanabbak – Férfi és Nő között pedig Egység születik így, ami a párkapcsolat, tehát a két fél alma téves, mert mellérendelő koncepciójával szemben az Igazi. Ahol én lehajolok ott és azokkal Van, azzal arányban Lesz kapcsolatom, szinte teljesen függetlenül attól, hogy ők akarják-e. Érdekes ez amúgy nagyon. Hogy a lehajolást nem lehet nem fogadni. Senki nem tudja nem fogadni azt, aki őt szolgálni akarja. Nagyon érdekes ez. Hogy egyáltalán nem múlik a másik félen, hanem az egyetlen kérdés az, hogy én hol, kinek, kiknek hajolok le, Szolgálatra. Valamint az is érdekes, hogy ez mennyivel sokkal, de SOKKAL korábban kezdődik, semmint, hogy a másik fél észrevenné. Megkeres, igen, érez valamit bennem, Akar, de, hogy ezáltal mi indul el azt nem látja. Nem is értékel tehát, soká nem, használ, de akár fel sem vállal. Kemény ez nagyon. Sőt. Okos és okoskodik és kiokít. Nem rosszindulattal, hanem mert bizonytalan. Amit bírnom kell. Ha nem bírom, akkor nem Igazi a Szolgálatom, nem volt ideje lehajoljak, vagy nem itt kell lehajoljak. Ha ez ember egyszer lehajol, akkor bármit bírnia kell. Csak az az Igazi. Lenyűgöző ez, hogy az egyetlen döntésem valóságosan csakis az, hogy Kiket szolgálok. Nő esetében ennyi sem. Mert Nő esetében a Kit a döntés, egyes szám, EGY ember, akin keresztül, persze, másokat is, Ügyet, Közösséget, de a Lényeg mégis az az egy, a konkrét Férfi. Hmm. Idei évem témája a lábmosás, és örömmel jelentem, hogy működik. Valóságosan alakulnak, valódi emberi kapcsolataim alakulnak, amióta valóban lehajolok lábakhoz. Hogy büdösek-e? Nem. De porosnak nagyon porosak, merevek is, és nem feltétlen értik, mit akarok, tehát tiltakoznak időnként, vagy rám lépnek, sőt, rugás és kövezés is volt. Belefér. A lábmosás a támaszkodás képe. Állhat rám, sőt, rám kell álljon. Hmm. Férfiak a Vezetőre, Férfi a Nőre, Nő a Vénekre. Ez Van. Így állunk egymáson, de az Alkotás és Formálás és Felelősség lánca éppen fordítva van: Vének a Nőket, Nők a Férfiakat, Férfiak a Közösséget formáljuk. Alá és fölérendeltségi viszonyban, mert végül csak ez Van. Így Irány, így Ügy, így Rend. Nyugodtan lépj hát minden olyan helyről tovább, ahol nem világos, hogy ki Vezet, tehát Szolgál. Ha pedig azon kapod magad, hogy valaki a lábaid előtt térdel, akkor kezdd el értékelni, tegyél alá párnát, add meg neki a rangja szerinti megbecsülést, hallgass rá, kérd ki a véleményét, és sürgősen keress Te is másokat, akiknek a lábához Te letérdelhetsz. Mert Van mit Adj. Mert CSAK ennek Van értelme.
Öröm, ha megosztod!
