Category / Jézus
A sötétség csak a fény hiánya.
Nem tudok megbocsátani. Erre jöttem rá. Nem megy. Él bennem a sérelem, bánt, és lehetetlen úrrá legyek rajta. Az akaratom által lehetetlen. Nem tudok így dönteni. Hanem viszont tudok együttérezni, ami automatikusan írja a sérelmeimet és nehezteléseimet felül.
Idegeneknek. MONDD!
Sokaknál látom ezt, hogy ismerősnek kezdi mondani, mikor nagy nehezen először sikerül, és a közvetlen környezet csodálkozó vagy elutasító válasza aztán komolyan letöri, jelentősen visszatartja. Lehet másképp. Ismeretlennek mondd! Continue Reading
Ostort a kézbe!
Árusok és pénzváltók. Igen. Saját tapasztalat, hogy a lelkemben, testem templomában ők ügyeskednek, napi szinten, mint ahogy az is, hogy nagyon, nagyon, nagyon nehéz az ostort kézbe venni. Nekem az. Leginkább
Vessz el!
Tékozló fiúk vagyunk. Szükségszerűen. Mind. A kérdés csak az, hogy ki mikor látja be. Hmm. Emlékszem, mennyire nem értettem ezt a példázatot, tékozló ifjú koromban, csak mentem a fejem, pontosabban a kényszereim után, és néztem magam körül szét, hogy szegények, ezekre biztos vontakozik, de rám aztán nem. Vicces ez.
A ludak gyávák.
Félsz? Én is. Picit. Nem nagyon. Félelmetes az Út, a halált megvető bátorság ellenére is, hazugság lenne azt mondjam, hogy nem félek. Hmm.
A Pokol értünk Van.
Szenvedni kell. Ezt tanultam. Hogy minden józan belátás és racionális megértés kevés, végül, hanem csakis a saját szenvedés által megtörve változunk. Ami által az életünk is. Nincsen más út, mint a szenvedés, és nincsen más megváltás, mint az elég szenvedés.
Élet vagy Halál
Az életembe kerül. Ez az élményem. Hogy Akarok valamit, mármint Dolgomnak, Kötelességemnek, Küldetésemnek érzem, Tenni, Vállalni, ITT és MOST, mert legmélyen bent Tudom, EZ a következő lépés, abszolút bizonyosságom van benne, és másrészt abban is, hogy az életembe kerül. Ismered? Meg fogod…
Alázod-e magad?
Az életem messze túlnyomó része, igen, önmagam magasztalásáról szólt. Eleinte nyilvánosan és szégyentelenül, királyfi létmód, aztán titokban és szégyenkezve, ami a bábra jellemző spirituális egó póz.
Milyen mértékkel mérsz? Kinek?
Fontos a mérték. Legfontosabb azonban, hogy ez a mérték bennem elsősorban úgy él, hogy nekem jár, hogy én megérdemlem, vagy pedig abban mutatkozik, hogy ezt meg és el tudom engedni, ennyit még tudok adni.