„Uram, hogyan van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?” – kérdezi Júdás, és mintha nem válaszolna neki. Pedig abszolút releváns kérdésnek tűnik, hogy a legnagyszerűbb tanítást mért tizenkét „jöttment” kapja. És mégsem válaszol. Egyrészt. Másrészt itt ülünk kétezer évvel később, és mégis elterjedt. Izgalmas ez. Két oldalról is. Egyrészt, hogy milyen […]
Szőlőtő és szőlővessző, igen, vagyunk, szép kép anyák napjára, de ennél sokkal többet, mert meghaladhatatlan beágyazottságot jelent, konkrét, kőkemény hierarchiát, ahogy az anyát úgy a tövet sem haladhatom meg, Continue Reading
Érdekes ez, ahogy győzködi őket. De ők nem. Mármint mi. De mi nem. Legalább a tetteimért higgyétek a végső érv, és valóban, tettek, tehát a mi szempontunkból történések által ismerjük meg az Istent, fedezzük fel a Rendet. Hogy Van. Fontos, hogy a lényeges felfedezés nem a Rend mibenléte, azt nem értjük azonnal meg, lassan tanuljuk […]
Elgondolkodtató számomra ez a mondat. Mert Continue Reading
Mozgalmas volt a hét első két napja, legalább negyven emberrel találkoztam, ugyanis sikerrel indult hétfőn a KIRÁLYNÉKÉPZŐ, aztán a MÁGIA MŰHELY is közvetlenül utána, kedden az ÉNAKADÉMIA KLUB-ba is sokan jöttetek, és – ezért kezdtem most írni – sokan mondtátok, hogy amit én hirdetek szerintetek erős, nektek hasznos, sőt többen azt is, hogy mindez Continue Reading
Amire, akire az emberek hallgatnak. Az igaz. Értve ez alatt, hogy jó, tehát időszerű, és jól is van csinálva, tehát megfelelően érthető. Amit senki nem követ, pedig nem az. Continue Reading
A sorrend. EZ a sorrend, így, születnek, sorban, ezt tapasztalom, magamban. Hit először, a mélypont ajándékaként érkezett, de még nyers, sőt vakon arrogáns volt olykor, Continue Reading
Nincsen mindig meg. A belső hang, a bölcs, a király, abszolút nem, nekem semmiképp. Olykor visszavonul. Mert elüldözöm. Continue Reading
Látni? Kevés. Persze, hogy tapasztalnom kellett, idén is, semmi nem változott. Mint Tamás. Nekem az elmondás kevés, hanem várok és szenvedek, míg aztán a nyolcadik napon, végre elég nagy a sötét, hogy a fényt észrevegyem, és akkor ujjat mélyen a sebbe, Continue Reading
Hoppá. Megvan. EZ a feladat. Szó szerint ez, nem véletlen rezonált sokakban az Internacionálé. Fel. TÁMADÁS! Szó szerint és legkomolyabban, ami azonban csakis azoknak sikerülhet, akik az önközpontúságukat, tehát minden, de MINDEN énvágyukat maguk mögött hagyták, mert csak ők tudnak valóban FEL. Continue Reading