Beköszöntött az ősz, és ezzel, az évciklusnak megfelelően újra felgyorsult az élet, változások vannak. Beérik, aminek eljött az ideje, ami tehát egészséges mag volt, ami abból nőtt, ahol megfelelően gondozták, amit nem vert el a jég, ÉS a sérült, a beteg, a károsodott is, ahogy idén sokaknak sokminden. Ez van. Az aratószűz Continue Reading
Mi nincsen. És nem egyszerűen csak úgy nincs, hogy a Férfi és Nő egységén belül a Nő a Férfi, tehát a Női én a Férfi én része, tehát a Férfi a Nőre önmaga részeként, az én részeként gondol, magházként, ami az alma része, hanem úgy sincs, hogy a Férfi én sincsen külön. Continue Reading
Veszprémben voltam tegnap, Ágiék által rendezett Örömünnep keretei között meséltem egy régi jezsuita templomban, Férfi és Nő, hogyan lehet Ügyesebben, nagy élmény volt, hangfelvétel alább, mindig lenyűgöző, amikor ilyen történik. Continue Reading
Podcast: Embed
Sokat írtam lelkesítő Ügyről és tehetség szerinti Helyről és közös Harcról és hasznosulást hozó szolgálatról, mint a boldogság útja, ami így is van, igen, de végül teljesen mindegy, mégis. Az egész. Mindegy. Mert Erő kell előbb. Az Irány csak másodsorban releváns, sőt, tulajdonképpen az Erő eredménye, Continue Reading
Gyakran szembesítenek engem keleti bölcsekkel, most épp Mooji egyik előadását küldte egy kedves olvasó el, hogy erről mit gondolok, hogy ő mintha mást mondana, hiszen szerinte nem egymásnak, hanem Istennek teremtettünk, és önmagunkban kell teljességre jussunk, Continue Reading
Természetes, normális, meghaladhatatlan, hogy Vonz, akinek adok, tehát kapcsolódást, tehát viszonzást, tehát kapni is vágyom tőle. Sőt. Continue Reading
Sokan vádolnak engem őskonzervatizmussal, különösen a Nők Lapja Café interjú után, év elején volt ez hangos, joósistvánizmus néven fogalommá is vált, azonban szeretném a figyelmet arra felhívni, hogy nem. Nem vissza akarok menni, nem is gondolom, hogy vissza kéne, egyáltalán. Hanem épp előre. Continue Reading
Podcast: Embed
– „Szerinted mit tegyen az a fickó, aki nem mer közeledni a nők felé? Pedig vágyik… akarna… szeretne… jó lenne… de úgy tűnik szeretni sem tud… még… vagy egyáltalán nem… és ezért inkább csak magában van.” – jött a kérdés. Continue Reading
Az egyik legkeményebb felismerésem a közelmúltban ez, hogy nincsen rám szükség. Jó, hogy itt vagyok, igen, van is mit adjak, Dolgom, van, de úgy szükség rám, hogy nélkülözhetetlen lennék nincsen. Sőt. Nem is lesz. Continue Reading