Ez foglalkoztat épp, a mai olvasmány kapcsán, és nyilvánvalóan igen a válasz. Olyan erejű Igen, hogy a hegyek visszaverik, a hang interferál, és a fülembe erős disszonanciával érkezik ettől vissza. Szabad. Vagy talán mégsem? Hmm. Csudába. Continue Reading
Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. – ismered ezt az érzést? Amikor szívesen kapcsolódom valakivel, legbelül szinte türelmetlenül várom, hogy legközelebb mikor, holott állandóan „kellemetlenségem” származik belőle. De mégis. Continue Reading
Támasz nélkül nem megy. Vagy csak sokkal lassabban, ezt figyeltem meg, hogy nagyon fontos, nagyon értékes a vándorbot az úton. Nekem. Érdekes ebben, hogy soká voltam előtte arra büszke, hogy nem kell, és hazaérkezésem után is hajlamos voltam, vagyok nélküle indulni. Continue Reading
Otthon a legnehezebb. Sokan vonják ebből tévesen azt a következtetést le, hogy ők maguk bénák és alkalmatlanok, hogy mégsem az az útjuk, amit magukénak éreztek, holott nem. Csak otthon a legnehezebb. Continue Reading
Az igazság érintése elég. A gyógyuláshoz. Ezen múlik. Hogy miért oly nehéz mégis? Mert nagy a tömeg. A fejemben. Vélekedések, gondolatok, félelmek, pózok, megszokások. ÓRIÁSI a tömeg, és az Igazság köztük csak egy hang, alig kivehető, Continue Reading
Nem csak az elsőszülött fiú. Nem bizony. Hanem MINDEN fiú. Ez Van. Szent tulajdonok vagyunk, mi férfiak. Hogy persze a nők is? Hallak, és igen. A nők is Continue Reading
Bement és tanított. Csakúgy. Volt mit mondjon, mások érezték rajta, teret kapott, és elmondta. EZ az Út előre, napjainkban is, nekünk is, ami azonban minimum két kérdést vet egyéni és társadalmi szinten is fel. Continue Reading
Félelem vagy Hit. Melyik van előbb, melyik erősebb, melyik hasznosabb? Tudom, hogy tudod a választ, hogy a félelem csak a nemcsinálás tünete, és azt is tudom, hogy ettől még gyakran félsz. Mert én is. Tehát olykor csapások érnek. Engem is. Tudom, hogy Continue Reading
Sokat vagyunk türelmetlenek. Én sokat voltam, a tegnapi írás folytatásaként, hogy miért nem ért a másik, mígnem arra csodálkoztam rá, hogy akkor Jó, ha nem. Lenyűgöző ez. Hogy nem kész növényeket plántálunk egymás lelkébe, hanem Continue Reading
Soká rejtegettem magam. Nagyon. Aztán egy nap valami átbillent, és onnantól égő fáklyaként szaladgáltam a felismeréseimmel, nagy kijelentéseket, heves vitákat és könyvek tucatjait ajándékozva voltam kész másokra szinte a házukat is rágyújtani, pusztuljanak akár, de vegyék végre észre, értsétek végre meg, hogy megvan, hogy Ez a fény, Ez az Út, EZ a Megoldás. Continue Reading