Amire, akire az emberek hallgatnak. Az igaz. Értve ez alatt, hogy jó, tehát időszerű, és jól is van csinálva, tehát megfelelően érthető. Amit senki nem követ, pedig nem az. Continue Reading
Category / Ember s Ég
Hit, Remény, Szeretet
A sorrend. EZ a sorrend, így, születnek, sorban, ezt tapasztalom, magamban. Hit először, a mélypont ajándékaként érkezett, de még nyers, sőt vakon arrogáns volt olykor, Continue Reading
Ne féljetek!
Nincsen mindig meg. A belső hang, a bölcs, a király, abszolút nem, nekem semmiképp. Olykor visszavonul. Mert elüldözöm. Continue Reading
A király belül Van.
Elvonult. Amikor látta, hogy erőszakkal királlyá akarják tenni: elvonult. Hová? Vissza. Pontosabban? A hegyre. Hogyan? Egészen egyedül. Miért. Miért is? Mert nem akarta. Nyilván. De miért nem? … Continue Reading
A bizonyosság LEFELÉ van.
Látni? Kevés. Persze, hogy tapasztalnom kellett, idén is, semmi nem változott. Mint Tamás. Nekem az elmondás kevés, hanem várok és szenvedek, míg aztán a nyolcadik napon, végre elég nagy a sötét, hogy a fényt észrevegyem, és akkor ujjat mélyen a sebbe, Continue Reading
Mégsincs ügyem.
Uram. Ki tudod-e ejteni, ki tudod-e komolyan? Minden más kevés, férfiként és nőként egyaránt. Uram. Azzal érdemes lenni, akinek tudom, tudod, tudja ezt az ember legkomolyabban mondani, hogy Uram. Mert Continue Reading
FEL. Támadás!
Hoppá. Megvan. EZ a feladat. Szó szerint ez, nem véletlen rezonált sokakban az Internacionálé. Fel. TÁMADÁS! Szó szerint és legkomolyabban, ami azonban csakis azoknak sikerülhet, akik az önközpontúságukat, tehát minden, de MINDEN énvágyukat maguk mögött hagyták, mert csak ők tudnak valóban FEL. Continue Reading
Legyen meg a Te Akaratod!
Évről évre meghal. Tetszik vagy sem. Bárhol is tartok, meghal. Évről évre. Bármit is teszek, bárhogy is haladom magam az év folyamán meg, tavasszal meghal. Újra és újra. Soká volt rutin és külsőség, egy ideje belső élmény. Ez. Nagypéntek. A halál. Évről évre. Hogy bennem, belőlem hal egy rész évről évre meg, hogy meg kell haljon, mert meg KELL az árat fizessem. Continue Reading
A siker alapja a lábmosás.
A férfi lábakat mos. Csapattagok és tanítványok lábát, volt már erről szó, hogy ütőképes közösség, tehát megvalósuló küldetés, tehát nagy betűs Siker csakis ebből lesz. Most tehát a másik oldalról, ugyanis a tanítvány sem passzív mindeközben. Continue Reading
Parancs? Van.
Határozott. Töprengett. Parancsot kapott. Követte. Ismerős? Nekem igen. Gyakran határozok, ami után általában töprengek, miközben általában vágyódom parancs után. Konkrétan. Hogy annyira JÓ lenne ilyen határozott parancsot kapni. Másrészt olykor érkezik. Ellenállhatatlan erővel, és akkor követem is. Lelkesen. Minél erősebb, annál lelkesebben. Hmm. Azt vettem észre, hogy az állapotom erősen összefügg a parancs érkezésével. Ritkán […]