Szoktál-e csodára várni? Én olykor igen, ami onnan ismerszik, hogy semmit nem teszek. Hmm. Tulajdonképpen mintha e két szélsőség lenne csak, a cselekvő felelősségvállalás és a nemcselekvő csodavárás. Ami mögött Continue Reading
Szoktál-e csodára várni? Én olykor igen, ami onnan ismerszik, hogy semmit nem teszek. Hmm. Tulajdonképpen mintha e két szélsőség lenne csak, a cselekvő felelősségvállalás és a nemcselekvő csodavárás. Ami mögött Continue Reading
Mersz-e a saját hangodon szólni? Hiszen egymáshoz sem mondókákkal beszélünk, a felnőtt ember szabadon és bátran fejezi ki magát. Miért kellene ez a Nagyobbal való kapcsolatban másképp legyen… Continue Reading
Hogy az önközpontúság legjobb ellenszere a mulandóság ténye, volt már róla szó, akkor tehát lépjünk ebben ma tovább. NEM jössz vissza! Continue Reading
Tudod-e mi a böjt? Én is azt hittem… aztán szépen, lassan, fokozatosan derült az elmúlt években ki, hogy a táplálkozás bár alapvető, de csak egy területe az életnek, és sok más is van, ahol magam meghaladni, a vágyaimat leküzdeni érdemes. Hogy miért? Hmm. Picit, mint a késleltetett orgazmus, olyan ez – mert Continue Reading
Emlékszel? Én olykor igen. Gyakrabban nem. Hamvazószerda van, újra, és visszanézni is alkalom, számomra most az, mennyire voltam képes a mulandóságomra emlékezve, tehát lehetőségeket megragadva, magamat nem féltve, kockázatok ellenére is cselekedve élni? Continue Reading
Mindenkit tűzzel sóznak meg – érdekes ez a mondat, és ma fedeztem csak fel. Mert valóban. A tűz a lelkesedés, ami az élet sója, legyen a formája szerelem vagy kedv vagy istenfiúság – lelkesítenie kell annak, aminek odaadom magam, másképp Continue Reading
Isten tervei szerint gondolkodni, hmm, hogyan kell? Van ehhez élményem, de megfogalmazni még így is nehéz, mert túl „egyszerű” valahogy az egész, ugyanis egyszerűen csak hallgatni kell a bennem felmerülő gondolatokra. Continue Reading
Érdekes dinamizmus ez, és valóban pontosan így van, hogy az embernek pihenni olykor muszáj, amitől jobban lesz, majd annál nagyobb lendülettel tér a cselekvésbe vissza, mert a szíve másokon megesik – mert a szívünk egymáson pontosan azzal arányban esik meg, amennyire jól vagyunk. Continue Reading
Erő ment ki belőle. Pontosan érzi. Másrészt a lányt ettől függetlenül ébreszti álmából fel, mert az Ő kapcsolata tökéletes, tehát az Ő hatalma korlátlan, az Ő ereje végtelen. Mi nem tartunk itt. Én semmiképp. Ami tehát azt jelenti, hogy nekem folyamatosan KELL az erőmre figyelni, mert az egyensúlyom a kapcsolatom ingadozása okán nem tökéletes, hanem tökéletlen, […]