A boldogság bináris. Igen vagy nem. Egyetlen dénárt nyerhetsz, többet senki. Amíg többet akarsz, addig az egyetlen dénárt sem kaptad igazán meg, mert Te nem tudod elfogadni azt, mert még nem ismertél rá – amíg többet akarsz addig nem érted, mert még nem éled. Az üdvösség nyitottság. Befogadás. Megadás. Az üdvösség helyes világkép tulajdonképpen “csak”. Hogy a magamat középpontba állító gyermeki vélekedés helyett immár egy nagyobbat nézek. Nagyobbat, amit nem látok, mert a maga teljességében befoghatatlan, tehát bár nézem, de mégsem teljesen értem, hanem megadom magam. Az üdvösség kapcsolat. Ami nem merül ki abban, hogy nekem sikerült, nem merülhet ki, nem sikerült, ha ennyiben kimerül, hanem ha valóban sikerült, akkor gazdává válunk, és osztani kezdjük a dénárokat, a kincset, az üdvösséget – támasztunk másokat. Érted? Az kevés. Egészen elképesztően nagy dolog ez, amit valóban csakis az értett meg, aki tenni, cselekedni kezd. Másokat nem tanácsokkal, hanem magam őszinte felvállalásával – tapasztalatok, vágyak, dilemmák – tudok igazán támasztani, a jelen valósága a legtöbb, mi adható, karóként, pőrére vetkőzve szolgálni másokat.
*
Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.” Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?” Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!” Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!” Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!” Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!
Mt 20,1-16a
Öröm, ha megosztod!
