Júdás személye nagy titok, mert Jézus ellenpontja, az önfejű, az ÉN akaratom legyen meg, a mindenség rendjéből kiszakadt férfi … példa, kis p-vel … totálisan érintve érzem magam tehát, általa is – érdemes megvizsgálni … tudjuk, hogy kritizálta Máriát, „méltatlankodott” … „Mért nem adták el inkább ezt az illatszert háromszáz dénárért, s mért nem osztották ki a szegények közt?” … ám a jótékony szerep csak póz, hamis … „nem azért mondja mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és elsikkasztotta a bevételt” … Jézus rászólt, lásd tegnapi írás … aztán elment a főpapokhoz, maga ajánlkozott … harminc ezüstpénz, előre, egy rabszolga ára … és azt is tudjuk, hogy Jézus ezekkel a szavakkal küldi az utolsó vacsorán … „Tedd meg hamarosan, amit tenni akarsz!” …
Méltalankodás … Lopás … Pózok … Pénz … Akarat …
Izgalmas ez … hogy mennyire nagyon Júdás vagyok, Júdás is, máig … mert igenis méltatlankodom időnként, megesik, és bár lopni már nem szoktam, de korábban tettem, apró dolgokat zsebrevágtam, úgysem veszik észre, és persze, hogy hazudtam, amikor mégis … sőt … belegondolva máig lopok, hiszen a karácsonyi nyalánkságokba idén is beleettem, engedély nélkül, a tálat utána szépen elrendezve … és pózolok is, nyilván, máig, időnként, az Alapító gyakori … és pénz, pénz, pénz … persze, hogy félek, már nem annyira, és nem olyan gyakran, de félek, időnként … tehát miközben egyre szabadabb vagyok változatlanul szerepek és pózok mögé rejtem, amiben még nem … Akarat … a Tied helyett az enyém … önfejű, öntörvényű, kishitű Akarat … fokozatosan szabadulok önnön zsarnokságom alól.
:-)
Másrészt ami miatt írni kezdtem, az nem ez … hanem, hogy párhuzamot érzek Nőkkel való viszonyom és Júdásságom között … a Nő Bölcs … nem feltétlen érti, de Tudja, az igazi Nő aszerint cselekszik, és ki is mondja, spontán, még ha megmagyarázni magának is képtelen … és Júdás nem érti ezt, nem értette … sem a történelmi, sem a bennem tobzódó … hogy a drága olajat lábra minek keni Mária … kulcs, újabb … Júdásságom azzal arányban enyhült az elmúlt években, ahogy Nőkre hallgatni, tetteiknek magam megadni merem … méltatlankodás helyett … a magányos férfi Júdás … mert kiszakadt, kitépetett, mert magát zárja ki az Egységből … mert ő azt hiszi, tudja … botorság … az Irányt igen, de a Hogyant nem … Hallgass a Nőre, Férfi! … befelé csak rajta keresztül kapcsolódhatsz … végül … igen …
Pénzhez is.
Soká véltem, hogy a pénz gonosz, hogy nem szabad kérni, részben épp Júdás okán, soká elvétettem a lényeget … hogy a pénz eszköz, energia, mint bármi, és minden az emberen múlik, hogy hogyan használja … kérni is kezdtem tehát, újra, ami sokaknak csalódás, a Szívesség Közzösségben és itt is, tudom – nekem viszont az volt csalódás, hogy az emberek maguktól alig adnak, hogy kérnem kell … és bár már értem, hogy miért van ez így, hogy kérni is fontos, de máig megrázó, mégis, hogy mennyire ritka, aki értéket akar elismerni, csakúgy, mert az jó – és mennyire messze többség, aki csak, ha rászorultságot lát, csak akkor, akkor esetleg ad … pénzt … és persze, hogy kérhetnék kenyeret is, rongyos ruhában, ajtódon tálkával zörgetve … : ) … de nem fogok … a pénz célszerű eszköz, a kapcsolódás, az adás, a kiegyenlítés formája … szeretet megnyilvánulása tehát, mint minden más is … amíg a nagyobb jóra használjuk, jót és jól, szolgál, míg öncéllá nem válik.
Öröm, ha megosztod!
