Soká hittem magam sokmindenben jónak. Aztán az derült ki, hogy a jó közepes szint csak, és amit csinálnom kell nem az, amiben jó vagyok, hanem az, amire csakis én vagyok képes.
Jónak lenni kevés. Hol vagy egyedülálló?
Hol, és nem miben. Mert az élet nem csak specifikus funkciókról szól (mint kereskedő, sportoló vagy építész), hanem általános képességekről is, amilyen például az, hogy valaki férfi vagy nő, társ vagy vezető. Utóbbiakban nem lehet A legjobbnak lenni, hanem egy adott másik egyedi emberhez vagy emberek közösségéhez képest, a konkrét kapcsolódásban vagy-e a legjobb?
Férfi és női utakat régóta figyelve azt látom, hogy a férfiaknak inkább funkcionális egyedisége van – funkcionális egyediségüket megtalálva tudják kibontakoztatni magukat, és így találnak boldogságot. Míg ezzel szemben nőknek időlegesen hoz csak boldogságot, hogy valamiben ők A legjobbak, hanem ők a társ funkcióban bontakoznak ki – a funkciójuk végül az, hogy: nők.
Hogy ez nem korrekt? Persze. Viszont igaz. És örömmel látom, hogy a korrektség fontos és értékes évei után egyre többen jönnek immár rá, hogy persze, hogy lehet a nő királynő (férfiasodás az ára), és a férfi jó ember (töketlenedéssel fizet) – de ez az út középső része, az integráició középső lépése csak, és nem a megoldás.
A tudatos korrektség időszaka a fiatalkori férfi-nő mintákra (tézis) adott reakció (antitézis), amit még szintézis követ.
A szintézis lényege az első két nagy korszakban megismert két oldal (Jung fogalmaival: anima és animus) integrációja, ami által funkcionálisan is a helyünkre találunk. Tudományosan hangzik, de nem az. Az “integráció” tapasztalva megismerést jelent. Magunk, mások és a világ tapasztalva megismerését. Ami által az is kiderül, hogy a nemi adottság (mégis) fontos.
Régen sokat beszéltem erről úgy, hogy a férfi fogyasztó, a nő elektromos ajzat. Azt értem ez alatt, hogy férfi és nő között alapvető különbség, hogy a férfi szintézise végül egyedi funkció, amihez specifikus erőt (figyelmet/hitet) használ (XY) – míg ezzel szemben a női szintézis egyedi energia, amit így csak Ő tud adni, és amit nagyon megválogat, hogy hova áldoz (XX).
A “hol” tehát egyszerre jelent funkciót (sportoló, éptész, társ) és konkrét helyet, utóbbi alatt értve konkrét célt és konkrét kapcsolatokat másokkal (tehát a világgal). Ezek megléte a magunkkal való kiegyensúlyozott kapcsolat kulcsa is. Funkció nincs légüres térben, hanem hasznosulás a másokkal való kapcsolódásban van. A funkció mindig cél érdekében működik.
A funkció az, amit szeretek csinálni-adni, és amit a világ szeret tőlem kapni. Amiben tehát sikerélményem van. Innen tudhatom, hogy jó vagyok benne. A funkció nagyobb mint a tehetség. Funkció az, amiben legjobb vagyok – másképp: amiben mester szintre jutottam. Mesterré az ember a tehetsége sok éves (pár évtizedes) gyakorlása által válik.
A funkció párja a cél. A funkciót szeretem, a cél lelkesít. A hely a számomra lelkesítő célért együtt harcoló emberek közössége. Lelkesít, hogy ennek érdekében, itt, ezekkel csináljam. A lényeg tehát NEM a funkció. Hanem a funkció a hasznosulásom módja, és a lényeg, hogy mihez-ki(k)hez adja magát az ember, ami egy Cél-Irány-Ügy.
Hely = Cél x Funkció
Az ÉN helyem az, ahol funkcionálisan legjobban hasznosulok, mert (1) ezt-ITT én tudom legjobban, és így (2) erőm is nekem van hozzá legtöbb. Ha ezt, amit most én csinálok bárki más is elláthatná helyettem, akkor nem az én helyem. Az erőtlenség-kibillentség-betegség-válság annak a tünete mindig, hogy benéztem, nem vállalom, halogatom a funkcióm vagy a célom.
A helyed az, ahova Te illesz legjobban.
Ami nem töprengés által derül ki. Hanem kínlódás által. Bukásnak-törésnek-csiszolódásnak hívom, amikor akaratomon kívül történik (intenzitás függvényében), hátrálásnak, amikor tudatosan lépek. Nálam egy ideje nem az hoz változást, hogy elkezdek dolgokat, hanem, hogy abbahagyok. Amit csak lehet. Mindent, amiben más jobb. Önként, vagy kényszerűségből.
Fontos ehhez a figyelem, hogy mások miben jók, jobbak mint én, hogy az Ő egyedi tehetségük hol van, amit akár nem is tudnak magukról még tisztán. Folyamatos éberség ez, ami a régi irígységnek – hogy a másik valamiben jobb – pontosan az ellentéte. Bizalom és szeretet. A helyükön levő emberek közös jellemzője, hogy másokat a helyük felé segítenek (emelnek).
Ami nem a bárkinek-mindenkinek segítek idealizmus. A mindenkinek segítek idealizmus fontos és értékes, de korszakos tünet csak, amin túl kell jutni. Dolgom kevesekkel van. A feladat az igazság felvállalása – tehát a brutálisan-könyörtelenül kemény szelekció –, hogy kikkel van MA valóban dolgom. Arrogancia, ha ezt sokakról érzem, és az is arrogancia, ha senkiről sem.
A hely az, aminek odaadja magát az ember. Férfiak és nők esetében ez látszólag nagyon különböző, de valójában tökéletesen analóg a megugrandó feladat.
A Férfi és az Ügy kapcsolata – ami a munka – és a Nő és a Férfi kapcsolata – ami a férfi-nő egyséG – lényegében azonos.
Mert:
1.
Szent cél érdekében megy csak.
Másképp működő kapcsolat nem lesz, csak ha akkora cél-ügy-küldetés van aminek oltárán sikerül az önzést megahaldni, magam az egyenletből kivonva. Egységre CSAK az képes, aki a Teremtéssel áll egységben. Tisztánlátással arányban megy csak a munkára szövetkezés, és a férfi-nő kapcsolat is. Az ember a Teremtéssel áll, összhangban, vagy magával áll, zavarban.
2.
A kapcsolódás egyoldalú.
A kapcsolódás egyoldalú, mert a kapcsolódás egyedüli helyes módja a szolgálat. Ami a szeretet. Nincsen más mód, mint hogy ÉN kapcsolódom-adok – a világra várni mindenkor arrogancia. A kérdés sosem a világ, hanem a kérdés mindig én vagyok. Hogy magamhoz közel én kiket engedek, tehát kiket szolgálok, azaz: kiknek a lábát mosom. Hogy az enyémet ki mossa, nem az én döntésem.
3.
Mindenemet kell adni.
A különállás megőrzése és kapcsolódás (egység!) együtt nincsen. Hanem csakis a MINDENT adok működik. Aki bármit is megtartani próbál, vagy óvatos, vagy biztonságosan kapcsolódna, vagy üzletileg okosan, az szakadékba-magába zuhan, tehát egyedül marad. Mert annak még ÖN-maga van az első helyen, énmaga az ügy. Ami akadályozza az egység születését. (Arrogancia.)
4.
Aki megalkuszik, meghal.
Az igazsághoz tudsz-e ragaszkodni, vagy azonnal gyengülsz el egy “egészjó” jelölt által. Az egészjó türelmetlenség – tehát arrogancia :) –, és katasztrófába visz. Tökéletlenségében hozzám ma tökéletesen illő valóban létezik. Mielőtt bárkinek adni kezdek éreznem kell, hogy dolgom van vele – amit onnan tudok, hogy minden erejét kezdte egy számomra is lelkesítő ügy felé mozgósítani.
5.
A pokol az alázat hiánya – ami: jó!
Az első-eredendő-végső tévedés (bűn/vétek) szerintem a büszkeség, tehát önmagam középpontba állítása, túlértékelése – ami a kevélység, a jobban tudom, a hübrisz. Az arrogancia az embert a Teremtéstől elválasztja. Lucifer bűne ez, Ádám és Éva vétke, a tudatos ember tévedése. Aki rész: boldog – az önimádat: pokol. De! A pokol jó. Helyünket csakis a poklon átkelve találhatjuk meg.
–
Remélem, érthető! Remélem, segít meglátni, hogy mennyire azonos a férfi és női feladat végül, hogy a férfi az ügybe azonos módon kell beleálljon, amint a nő is a férfiba – és hogy mennyire nem igaz ez mégsem! Mert
nem ügyben áll az igazi Férfi, ahogy az igazi Nő sem férfiban, hanem a teremtésben-Istenben állunk együtt.
–
A szövetségek korának hajnalán érzem magunkat, aminek a kulcsa látszólag a vezetők, de valójában nem. Hanem a követés alázata. Mert végül minden vezető az által vezet csak, hogy mások választják. Az emberek azt választják, aki helyesen követ – EZT jelenti, hogy király – így tehát, aki valóban a helyén van: mind követ csak. Nem igazi vezető, aki maga nem követ. Ha nem érzed, hogy követésben vagy, de mégis vezetni akarsz: bizonyosan arrogancia csak.
–
FIGYELEM! Az írásaim ön- és világismeretben haladó embereknek szólnak, ami alatt azt értem, hogy olyan férfiaknak, akik már MINDENT megtettek, amire csak képesek voltak, hogy jó emberek legyenek, és olyan nőknek, akiknek már ELEGÜK az imádókból és a sikerből, mert megélték ezeket. Az írások olyanoknak szólnak, akik évek óta dolgoznak magukon. Ha még nem igaz Rád, hogy már tévedtél el totálisan a saját lelked mélységeiben, akkor a kurzusainkat és a közösségünket ajánlom!
Öröm, ha megosztod!
