Jézus nem azért jött, hogy megváltson minket, engem, csudába is, nyilvánvalóan nem, ahogy én másokat akarattal meg nem válthatok, ugyanúgy nem, ő sem. Dejó. Évekig korlátozott ez, hogy de hiszen megváltott, azért járt köztünk, hogy akkor nekem is kéne tudnom így, akarattal jót tenni. De nem. Jézus maga miatt jött. Maga miatt, mert az Ő útján a következő, az időszerű lépés ez volt. Hogy jön. Szeretettel. Amint mi mind. Hogy szembenéz ezzel, ami itt várja, kiteszi magát a Próbának, ami a jézusi három év, amit az életéből láttunk, ami a báb, volt, ahonnan, igen, Királlyá ez által született. Valóságosan. A megadás, az Áldozat által, aminek OKOZATA a megváltás, az én megváltásom is, tehát a Példa. Hmm. Írtam már erről. Ahogy arról is, hogy a hernyó önzését záró nagy válságban megtalált Isten, tehát Mindenség, tehát Vagyok után ezért Ő, tehát Jézus, tehát az Én a középső korszak nagy témája, ami a Dolog, az Ügy, a Funkció, az egyedi Feladat felfedezése, ami után, soha, de soha nincs az ember többé egyedül, mert magát az Egy, a Vagyok részeként így, immár, innentől tapasztalja, hogy a Helyére beáll. Ami a második születés. Az Én. Az Igazi. Megadás. Vége az Áldozat, a kereszt, a Halál, ami UTÁN, igen, érkezik a vigasztaló, a Hang, a Belső Mester, az Ige, az Akarat, a Szellem, mindegy hogyan hívom, aki a Pillangó, tehát a következő, az Én Vagyok korszak segítője. Ez van. És ebben nagyon, de nagyon fontos nekem ma, hogy Jézus SEM azért jött, hogy engem megváltson. Nem elsősorban. Hanem maga miatt. Mint minden Vezető, minden Atya, minden Pásztor, maga miatt jön, és MAGA miatt, a saját Útjának következő lépéseként találja a Szolgálat visszavonhatatlan fokozatát meg, ezzel pedig Helyét ÉS az Övéit. Akikről gondoskodik. Tanít, igen, de legfőképp Példát Ad. Jézus lényege, 2000 év távlatából maghatározó legfontosabb Ajándéka a Példa, hogy tette a Dolgát és vállalta a Következményeket, szavak magukban mit sem értek volna, Hiteles az ember az Élete, a Tettei, tehát a Döntései alapján lesz, amiknek egyetlen és meghatározó mércéje, hogy miben Hisz, Kit Szolgál. Magad vagy a Nagyobbat. EZ a Lényeg. Félelem vagy Bizalom. Kishitűség vagy Bátorság. Önzés vagy Szeretet. Dejó. Újabb kő, lerakhatom végre. Hmm. Érdekes, hogy milyen meghaladhatatlanul releváns ez az egy ember amúgy. Jézus. Az ő élete. A Példa. Jól Érteni. Szép ez nagyon. Valláson messze túl, hiszen a vallás őt külső személyként érti, a kérdés azonban, hogy a belső, az az Egy Én, aki Vagyok mennyire tud vele, akiben így egységben Állok összhangban lenni, amihez fontos, éppen ő segít a téves hiedelmeket meghaladni. Nem akart megváltani, nekem sem kell másokat akarni. Okozatkét mégis, megtörténik. Épp így. Épp ezért. Ha nem azzal foglalkozom, hogy Te vajon mit értesz ebből, hogyan érthetnéd jobban, amint nem akarom, hanem, hogy a saját legigazabb élményem mi, aszerint ÉLni, ennyi a Dolgom, Kép-viselni. Én. Én Vagyok. Hogy ezzel egyenlőségjelet tettem Jézus és magam közé? Nem. Jézus és az Én közé tettem ezzel egyenlőségjelet, tehát Jézus és aközé az Én közé is, aki BENNED ezt olvassa épp. Tudom, hogy ijesztő. De így Igaz. Egy Én Van csak. Egy Én Vagyok. Aki az Út, az Igazság és az Élet. Amint kérdés is csak egy Van. Hogy engeded-e.
Öröm, ha megosztod!
