Régi dilemma, hogy mennyire dolgom kiállni. A mélységekkel mennyire. Azzal mennyire, hogy a mi dolgom a világban és hogyan tudok másokkal jól kapcsolódni, boldogan élni témákban haladva a saját küszködéseim mögött csak első lépés volt a lelkesedés, második a férfi-nő, és harmadikként persze, hogy az Istent találtam én is meg, mégpedig sokkal konkrétabban és személyesebben, mint bármely vallás azt nekem tanította. (Döbbenet, hogy mennyire valóban abban növekszik az ember, ahova figyelmet ad.) Mennyire dolgom ezzel kiállni. Kiknek. Hol. Milyen hangosan. Régi dilemma ez.

Nem népszerű, amikor teszem.

Keveseket megerősít, a hasonló helyen járókat, nekik érezhetően érték, de a többség nem tart ott, hogy nekik ma releváns legyen – ateisták, racionálisok, szkeptikusok –, és szintén sokan vannak (ez a meglepőbb amúgy, erre nem is gondoltam, amikor belevágtam), akik egészen másban érzik magukat általam megerősítve – vallási fanatizmus – mint amiről én valóban írok. Az Isten szónál eldől. Az emberek jelentős része nem képes az Isten szón túl értelmezni. De idővel fognak. Hmm. Az asztalfióknak írok ebben a témában tulajdonképpen, és persze Neked, öröm, hogy néhányan azért vagyunk, Másrészt csoda, hogy ma már tehet az ember időben eltólt tanúságot, az internetnek hála, megmarad, megtalálja, akinek amikor időszerű.

Idővel mindenkinek bizonyosan az.

A legmélyebb pont ajándéka az istenélmény, – miközben Istennek mondani még egy korszakon át vonakodunk, Mindenség, Ősatya, Teremtő és Tao tökéletes helyettesítő-fogalmak, míg aztán Harcos és Világszép egyik mutatója, hogy Istennel békét talál, látszik is rajta, vállalni is kezdi, egymásban csak az állhat, aki Istenben áll, egyszerre történik –, aki pedig a mélypont ajándékaként érkező kegyelmet még nem tapasztalta, annak zavaros, irracionális, zagyva az Isten fogalom, bármennyit és bármilyen tisztán beszélnek is neki róla, ahogy nekem is az volt pár éve még.

Abban az időben Jézus így készítette elő tanítványait a rájuk váró megpróbáltatásokra: „Kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért, azért hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s közületek némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.”

Lk 21,12-19

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!