I.
Közélettel, tapasztalatom szerint, kétféleképp lehet foglalkozni. Különbség az ok, amiért közélettel foglalkozom. Az első, hogy megoldást akarok az életemre. A második, hogy mások életét szeretném megoldani.
A kettő között óriási különbség van. Az első esetben gyenge, mert az életükért felelősséget vállalni képtelen, beszorult emberek hőzöngését és csodavárását kiszolgáló populizmus a közélet, ami szükségszerűen autoriter, hiszen a lényeg pontosan az, hogy a bölcs apukát, a nemzet atyját lesik-követik-imádják. A második esetben erős emberek összefogása. Olyanoké, akik a maguk életét már “megoldották”, értve ez alatt, hogy készen nincsenek, de Rend-ben Vannak.
II.
Az ember, tapasztalatom szerint, úgy működik, hogy egyre nagyobb kihívásokat keres. Ami azt jelenti, hogy szükségszerűen fordul egyre nagyobb közösségek (szakma, város, ország, nemzet, Európa, kereszténység, emberiség, föld, világ) problémái felé, aki a maga életével “végzett”, mert felesleges kapacitása, és értékes tapasztalata van, aminek hasznosulnia kell.
A kihívás ezzel, hogy helyesen csakis piramisként működik. Ahogy Maslow is mondja. A saját életem rendben kell legyen (szellemi, lelki, testi-anyagi értelemben), és a családom és a nagyobb közösségim élete is, hogy ország vagy nemzet szinten helyesen tudjak hatni. Napjaink egyik (számomra) elképesztő jelensége, hogy hogyan akar az emberiség problémáival foglalkozni, akinek (1) az élete-családja-kapcsolata nincs rendben, aki (2) bármilyen tehetséges is, de még fiatal, és így kellő tapasztalata nincsen? Hogyan akar, és miért hagyjuk?
III.
A válasz természetesen az első felvetés témája: napjaink közélete főleg a saját élet megoldásáról, tehát önzésről szól. Magának akar mindenki: a szavazók tömegei (biztonságot, anyagi előrejutást, egészséget, oktatást, stb.) és a politikusok is, szinte kivétel nélkül (hatalmat, befolyást, anyagi javakat, stb.). Benyomásom, hogy a közéletben itthon alig maradtak emberek, akiknek az életük valóban rendben volna, mert valóban “megoldották” már a saját életüket – értsd: az igazság kőszikláján nyugvó alapokon állnak, és szolgálni próbálnak.
IV.
Másrészt, persze, az is nyilvánvaló, hogy az emberek nagy része nem tudja megoldani az életét. Sőt. Tapasztalatom, hogy senki nem tudja megoldani az életét. Az életet nem megoldani tudjuk, hanem feladni. Értve ez alatt, hogy én úgy látom, hogy az élet azoknak működik, akik helyes irányba helyesen támaszkodnak.
Ezt tudva a fenti megkülönböztetés – hogy valaki megoldotta-e már az életét – jelentőségét veszti. Mert végül senki nem oldotta meg az életét, mert végül senki nem tudja egyedül megoldani. A helyes megkülönböztetés nem az, hogy megoldotta-e az ember az éltét, hanem hogy helyesen kapcsolódik-e. Tehát (1) helyes irányba, (2) helyes módon.
V.
A helyes kapcsolódás: támaszkodás ÉS támasztás. Egymásba támaszkodó ágak végtelen fájának (fraktál) tapasztalom a világot, ami azt jelenti, hogy mindenkinek kapcsolódni kell valami nagyobbhoz – helyesen az vesz az életben részt, aki kapcsolódik nála vastagabb-tisztább-igazabb ághoz.
Amit azt jelenti, hogy a vezetőknek nem csak támasztani, de támaszkodnia is kell. Mindenkinek. Az hiteles, akiről látszik, hogy része az egésznek.
VI.
A nehézség, hogy bár az emberek nagy része támaszkodhat egymásra, de mi van azokkal, akik nem látnak maguk előtt olyan élő embert, aki a tapasztalatai (életpéldája) alapján előttük járna, akire támaszkodni tudnának.
A válasz (szerintem), hogy a kapcsolódás nemcsak a földi életre, a való világban létező emberekre vonatkozik. Hogy a teremtésben helyesen éljünk: vannak emberek, akiknek a földi életen túl-alatt-fölött kell kapcsolódni. (Határozók itt elvesztik az értelmüket.) A lényeg, hogy személyhez. Akire támaszkodom: konkrét személy kell legyen, mert személyes kapcsolatban kell álljunk. Mert az embernek beszélgetnie kell tudni. Beszélgetni azért kell tudni, mert az álláspontomat tisztázni, a dilemmáimat megoldani tapasztalatom szerint beszélgetve tudom. Csak beszélgetve. Sehogy máshogy. Minden embernek szükséges nagyobb, tehát igazabb-tisztább-bölcsebb személlyel beszélgetnie.
Az emberiség vezetői számára a bölcsebb személy nem élő ember, mert köztünk ők a legbölcsebbek. Hanem ez számukra (talán áttételesen, de végül:) Isten.
Mindegy hogy hívják, de nagyobb-nyugodtabb-bölcsebb személy kell minden embernek, akivel beszélgetni tud – tehát akire hallgat, akit követni igyekszik.
Minden élet meghatározó egyetlen jellemzője, hogy ki van a legfelső ponton, ki áll az első helyen. Akit követni-szolgálni igyekszünk. Konkrét személy kell legyen.
Fontos ebben, hogy nem mi, hanem KI. Sokan nem értik ezt… Az első helyen elvont értékek, eszmények nem állhatnak, hanem olyan konkrét személy kell legyen, akihez beszélni tudok. No és ezért (is) fontos Isten. Vezetők esetében.
Isten, Haza, Család: működik. Mert Istennel való helyes kapcsolatból következik, ahogy a Haza és a Család helyesen rendeződik. Fontos ez nagyon. Hogy tehát az Isten, Család, Haza működik – és a Család, Haza, Isten (amit most látok): nem.
A szavak csak szavak, akárhogy ismételgethetik őket, a valódi sorrendet a tettek mutatják – hiába helyesek a fogalmak (és hiába bűvölnek milliókat el), ha a sorrendjük hibás. Az eredmény végzetes, bukás. Lesz. Mert nem lehet más.
VII.
Hogy egy ember valóban kapcsolódik-e – hogy a kapcsolódás helyes, vagy illúzió és önámítás –, azt nem a szavak, hanem a tettek mutatják.
Két egyszerű paraméter mentén felismerhető, hogy valaki helyes kapcsolódásban van-e. Az egyik a tettei iránya, tehát a Cél amit el próbál írni, a másik a Mód, ahogy haladni törekszik. Ahol helyes kapcsolódás nincsen, az önimádat.
Napjaink drámája, és belegondolva nagyon mulatságos számomra, hogy az egyik oldalon óriási tömegek vannak, akik helyes irányba próbálnak érzésem szerint a tetteikkel törekedni, de hibás módon – és a másik oldalon óriási tömegek vannak, akik helyes módon próbálnak törekedni, de az Irányt nem látják elég tisztán.
VIII.
Szükségszerű, tehát idő kérdése csak – és ezért nekem a jelenlegi helyzettel mély nyugalmam van –, hogy a helyes Irány és a helyes Mód megtalálja egymást. A valószínű forgatókönyv szerintem, hogy egy ponton valaki kiáll a helyes Iránnyal, mert szavakban kimondva felvállalja azt, és az élete eddigi tényei fogják mutatni, hogy ő valóban helyes Módon is törekszik azt elérni.
Antall József ilyen személy volt az én szememben, és maradt is ilyen személy haláláig. Semmiből jött a Kádár-rendszer végén. És Orbán Viktor is ilyen személy volt az én szememben egykor. Ami a jelen problémáinak forrása. Hogy tényleg az volt, anno, és mi mind láttuk ezt, és mind hittünk benne. A kihívás most, hogy a szavai bár még sodornak – de tettei, a mód, ahogy törekszik: hibákat mutat.
IX.
A helyes irányba törekvő ember egy nagy kihívása, hogy a helyes irány iránt érzett lelkesedése ne torzítsa el a tetteit, ne hagyja a lelkesedéséből fakadó türelmetlenséget, hogy a Mód helyességében kompromisszumokat engedjen. Amikor arról beszélnek, hogy a hatalom korrumpál, és az abszolút hatalom abszolút korrumpál – akkor erről beszélnek az én megértésem szerint.
A hatalom korrupciói iránt ható nyomását kivédeni csakis támaszkodás által lehet, és bizonyosan bukik el, aki azt képzeli, hogy Ő tudja helyesen.
Hübrisz, még mindig… nagy hősök kísértője-szeretője-vétke, az ókori drámák óta. A hübrisz önmagam szerepének, értékének, jelentőségének eltúlzása. Másképp: a hübrisz önközpontúság, tehát önimádat, ami a Helyes Imádat ellentéte, és ezért pokolra juttat. Tudom, mert csináltam. A hübrisz arrogancia, sőt, azon is túl:
A hübrisz bizalmatlanság Isten irányában.
Hübrisz a harcos korszak átka. Szükségszerű, hogy magát az ember a Szent Harc hőseként túldimenzionálja – mind azt hisszük, hogy a Cél, amiről bizonyosan tudjuk, hogy helyes (tényleg az, nem itt a hiba), csakis általam érthető el (hanem itt), és gyorsan el kell érni (és itt). Egyik sem igaz. Hübrisz által a Hős elbukik. Idő kérdése csak. (Think again, ha még azt hiszed, hogy Prométheusznak volt igaza!)
X.
Bizakodó vagyok a magyar nemzet, Európa, a nyugati világ és az emberiség jövőjét illetően. Napjaink eseményei jól mutatják, hogy bár el lehet eredményeket a helyes irányba érni, de ha MÓD helytelen, akkor idővel a teremtés, a társadalom, a közösség immunreakciója ellehetetleníti a a próbálkozást. És akkor megbukik, aki megalkudott. Nem feltétlen gyorsan, de feltétlen biztosan.
Kíváncsi vagyok, mi következik. Rám biztosan számíthat, aki a helyes irányba, helyes módon lépni törekszik.
Jó munkát!
Joós István
Öröm, ha megosztod!