Örömmel jelentem, hogy előadok szombaton, Uránia Filmszínház, a Nyitott Akadémia keretei között, a haza olyan nagyjaival, mint Müller Péter és Pál Feri. Nem. Nem gondolom, hogy megvilágosodtam, vagy akár megérkeztem volna, egyáltalán, de örömmel megyek, utolsó kis képként, helyemet értve, mert igen, az viszont napi élményem, hogy van mit adjak, a saját tapasztalatok, azok felvállalása révén nagyon sokat kaptam, tanultam, nőttem, tehát adnom is van mit, nézőpontok, ami láthatóan új és értékes másoknak, függetlenül attól, hogy elfogadja, vagy „csak” megrázza őt, de emberi, tehát mindenképp segít.
Ugyanezen okból öröm továbbá, hogy ugyanők szerződést küldtek, hogy könyvet szerkesszenek az envagyok.info írásaiból. Régóta témám ez már, nyugtalanít, hogy időszerű, a fentiek miatt épp, Ügy-Férfi-Nő, hogy hozzáférhető kell legyen, minél könnyebben, minél érthetőbben, amire a könyv alkalmas forma, megszületéséhez pedig el sem tudok képzelni jobb módot, mint a csapat és szerkesztő, aki előzőleg Feri, Bagdy Emőke, Vekerdy Tamás és sokan mások mondandóját gondozta már. Öröm és megtiszteltetés.
Végül, önreflexió, az imént megnyitottam a programot, ma először, és rácsodálkoztam a „gondolkodó” meghatározásra a nevem mellett. Mert, részben, persze – másrészt minden szenvedés forrása is, épp ez, nyilvánvalóan, hogy azt hisszük, tudhatjuk, dejó, nem tudtam miről beszélek majd, de ezzel most érkezni kezdett, huhúúú, kemény leszek. Mert gondolkodó, igen. Aki arról beszél, az egyetlenről, ami fontos: NE gondolkodj, hanem Kövess! Férfiként és Nőként, és engem se hallgass, önámítás, hogy tettél valamit, hanem CSINÁLD, sipirc haza, és KÖVESS! Puszta, persze, forró kő, Erő, amit bárki hallhat, de igazán súlya és értelme becsapódás után lesz, gyakori élményem ez, de mégis Dolgom mondani, örömmel megyek.
Jelzik a „gyerekek”, mibe kell energia :)