Fény. Látjuk. Igenis látjuk. Általában Látunk fényt, gyengét vagy erőset, távol vagy közel, valamerre, de Látunk, csakhogy beérjük-e vele? … Nem. … Az esetek nagy részében érteni is akarjuk, hogy mi a csuda van ott, az alagút végén, hogy hova vezet az Út, mi vár, próbáljuk megfejteni, és közben kuksolunk tovább, a sötétség mélyén, ami a saját fejünk, hátha lesz érthetőbb, könnyebb, másik Irány, miközben a Fény kívül vár, folyamatosan, csak lépni „kéne” már felé.
Vicces ez.
Hogy pedig nyilvánvalóan nem lehet másképp. Nem láthatom a Célt és az Utat egyszerre, bármennyire szeretném, hiszen, nézz a képre, gondolj bele, a szem, ami a sötétben tájékozódni képes szükségszerűen nem láthatja azt, ami kint, a fényben vár, mert az vakít. Vagy ha mégis, ha arra figyelek, akkor is csak egy picit rész látszik, ami az egészet értelmezni általában kevés, és ráadásul akkor, elakulva, viszont azt nem látom, ami az orrom előtt buktat épp. A döntés Nálad.
:-)
Öröm, ha megosztod!
Vannak olyan helyzetek, amikor az ember elfárad, és megáll, pihen…… és megvárja, amíg a lelke utol nem éri :)