… hogy ez baj? … igen, ha az értésemmel azonosítom magam, ha tökéletesenek pózolok – nem, ha őszintén vállalom, ahol járok, hogy „csak” ember vagyok. … Jó ez így, hogy kialszik néha a Láng, olyankor mindig időszerű a hideg, a sötétség, a kontraszt, a magány, a szenvedés. … mert a belső fény nélkül jobban látszik a Világ, tehát a Tükör, s benne saját elakadtságom, tehát a tévedésem, az aktuális önbecsapás, megalkuvás. … Ráadásul a szenvedés által fogékonyabb vagyok, hogy bele is nézzek a tükörbe, és LÉPJEK, tovább … mikor már eléggé fáj. : ) … s lobban újra, ki sem aludt, örök a Láng.
Öröm, ha megosztod!
