Hogy mondhatom én, hogy gyakorolni kell, de a Nő csak egyszer él, tehát halni is csak egyszer tud, ha egyszer valóban beleáll a Férfiba és a Harcba, akkor azt egészen egyszerűen nem éli túl, ha onnan őt „csak gyakorlás volt drágám” hivatkozással kirakják, volt a tegnapi Báb-korszak előadás után az észrevétel. És igen. Ez pontosan így van. A királylány megy és rohan és belehal a bizalomba, ami a naiv, a gyermeki bizalom akkor még, és szükségszerű belehaljon, és így indul az erdőbe el, Amazon a kemény, Amazon a sikeres, és később Boszorkány az értő, Boszorkány az öntörvényű, és mindezeken át, vágyait és egóját kiégetve jut a Hölgy állapotba el, ami a Királynő, tehát a Király, a Férfi érkezését közvetlenül megelőző állapot, amiből megadás és nemgondolkodás által lép tovább, amint a Férfi is, ezt Beleállásnak is hívom, és hosszú felvezető után akkor most a mondanivaló:
Beleállni nem lehet egyedül.
A nő beleállni csakis olyan férfibe tud, aki beengedi, beengedni pedig csakis olyan férfi tud, aki maga is beleáll. Mármint kifelé, az Álmába, a Dolgába, az Ügybe. Mind Ügyben állunk. Férfi a világban, közvetlenül, más férfiakat – társak vagy ügyfelek – szolgálva, Nő pedig a Férfin keresztül, őt támasztva áll ugyanabban az Ügyben. Nőt tehát a férfi engedi be, beleállni csakis akkor lehet, csakis az állt valóban bármibe bele, akit beengednek, ami a Férfira ugyanígy igaz, próbálkozás még csak, ha egyedül küszködik, ha senki nem fogadja a lábmosást tőle ÉS addig befogadni sem tud. Fontos ez. A gyakorlást a beleállástól megkülönböztetni. Aki maga beleállásban van tud csak valóban fogadni, sőt, számára konkrétan nélkülözhetetlen a Nő, egészen egyszerűen nem megy nélküle, az Álom egyedül nem megvalósítható, és ezért nem fordulhat elő, hogy a nő beleáll és kiteszik. Nem állt bele, nem igazán, nem dőlt valóban, nem kapták el, félreértés van, ha mégis kiteszik, valami tisztázandó, nem az igazi, ha ennek a veszélyét érzi. [folytatás: Egológia #4, A Pillangó, Nov. 13.] : )
Öröm, ha megosztod!
