Hogy a nők évszázada következik, mondták mellettem a női karrier napon, és aztán mások, a napokban, hogy senkinek nem kellenek a mai férfiak. Én mást látok. Az ellenkezőjét. Hogy sosem kellettek még ennyire. Sok, valóban sok az erős, az önálló nő, de én egyet sem látok köztük, aki ebben valóban boldog lenne, viszont annál többet, akinek a vezetői szerepből már nagyon elege. És ugyanígy a töketlen férfiak között. Egyre többen kezdik érezni, hogy eleget olvastak, mosogattak, jógáztak, rejtőztek, most már Tenni kéne valamit, kardot rántani, végre, erővel, társakkal, újra. Mely okból tehát szerintem

a Tánc évszázada következik.

Lényege a közös Irány, egy Ügy, a zene tehát, amit hallunk, és az egymást kiegészítő szerepek, hogy mindazt az Erőt, amit a nő felhalmozott hogyan, hova rendelheti alá, és mindaz az érzékenység, amit a férfi magában talált Irányt hogyan választ. Ezt látom. Hogy lassú kínlódás volt a szerepcsere időszaka, akaratunkon kívül, fokozatosan csúsztunk ellentétes funkciókba, és feszülünk, mindenki, egyre inkább benne, mely okból a visszarendeződés viszont lendületes, átcsapás jellegű, amikor indul. Mert NEM bírom a lágyságomat tovább, és akkor beleállok, az első jó ötletbe, amint a nő is, amikor a keménység már önpusztító, akkor egy nap, szinte érthetetlen, de megadja magát, és követésre vált át. Teljesen irracionális. A férfi Ügye, hogy mért pont azt választja, amint a nő Pasija is. És ez így van jól. Nem is kell érteni. Abszolút nem. A lényeg épp ez, hogy végül tenni kell, egyszerűen csak, szolgálni, támasztani, formálni, építeni, ami, aki Lelkesít.

Együgyűség Az Út.

És hogy ide hogyan jutunk, nő vagy férfi vált előbb, az persze tyúk és tojás kérdés, értelmetlen, mert az átváltás egyszerre, de lólépésben, mert változó párokkal történik, alap témája viszont azonos, feltétel az alázat. Férfi esetében, hogy a semmibe indulni mer-e, piciben kezdve, új projekt, új élet, ami félelmetes és bizonytalan, mikor vállalja végül az elkerülhetetlent, Nő felé, hogy ebbe az újba és még formálódóba befektetni hajlandó-e, játszótársként férfiben Hinni, kockáztatni együtt, vagy megmarad annál, hogy neki a kész jár. Ami persze nincs. Sem kész projekt, sem kész csapat nincs a férfinak, sem kész pasi, sem kész otthon a nőnek. Hanem együtt teremtjük, amihez viszont érkező helyzeteket vállalani, kockáztatni, gyakorolni KELL. Ma. Most.

Együtt.

Tehát elengedni, hogy amikor már külön külön készen leszünk, autonóm emberek egymást megtalálva, majd mi a naplementébe együtt akkor sétálunk. Illúzió. Álom. Halogatás. És én értem, gyakori remény, de nem. Nincsen kész ember, nem lesz. Hanem úton lévő emberek vagyunk, Ma, Most, zarándoklat ez az egész, kapcsolódás a lecke, és ezért az Irány a Lényeg. Lehet eltérő vagy közös. Ha eltérő, akkor keresztezzük csak egymás útját, bármilyen csodás is, szükségszerű a széthúzás, ha pedig közös az Irány, az Ügy, akkor mehetünk együtt is, ami az együgyűség. Mely esetben a következő izgalmas kérdés, hogy egymást kiegészítők-e a tehetségeink, tehát a szerepek, amikben otthonosak vagyunk, vagy sem, együttműködés vagy versengés, erősítés vagy feszülés eszerint eredmény, szintén szükségszerűen. Ez van. Hogy tehát

Ügy és Funkció minden kapcsolódás Alapja.

Aminek egymás kezét fogó emberek, végül, igen, lehet az eredménye, de nem csakúgy, helyben állva, a helyben állva csak pillanat, azonnal múlik, hanem Irányba Lépve, együtt, ami ehhez közös kell legyen. Szép kép. De honnan tudják, hogy mikor lépjenek? Érzik. Vagy hallják? Hmm. Valamit hallanak. Akkor tehát egymás kezét fogó emberek, akiknek az Irányuk közös és valamit hallanak, ami mentén együtt mozognak, de úgy, hogy nem ugyanazt teszik, hiszen funkciójuk nem azonos, hanem kiegészítő. Najó. De pontosan mit tesznek? Hogyan, honnan tudják, miképp valósul az igazodás meg? A csakúgy ritkán épp harmónikus. Tehát? Tehát az egyik vezet. Akit a Jövő érdekel jobban, a következő lépés, tudja, tehetsége, kép-es, mert vízió él benne, a Tér fia, a Legyen megszállottja, a mozdító, a Férfi, míg a másik, aki a Mostban áll erősen, ő ellensúlyoz, megtart, támaszt, a jelenből a jövőbe organikusan lépni a pillanat igazságára tekintettel, bölcsessége és nehézkedése, tehát ellenállása által is segít, az idő Ura, a mozgatott, a Nő. Így és ezért Tánc. Az együttműködés egyetlen valódi modellje. Férfi és Nő és Zene. Összhang. Valóságformáló Játék, a Tánc, ajánlom szeretettel, mert a tánc évszazada, sőt, évezrede következik, amihez nagyonis kellenek a Férfiak, sőt, Nők is. Várlak gyakorolni, ma. Is. : )

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!