Mármint az, ahogy én csináltam. Ugyanis az udvarlás lényege nem az, hogy lenyűgözzem a nőt. Megnyílik, persze, sőt, egyenes út a bugyijába, ha magát biztonságban érzi, de nem ez a valódi cél. Hanem az, hogy én magamat biztonságban érezzem, amihez épp nem a lenyűgözés vezet. Ellenkezőleg. Ha magamat meg merem mutatni, nyitni, ha tehát nem csak a fizikai világomba – lakás, autó, pénztárca – hanem a lelkembe is be merem a másikat engedni, akkor nyerhetek biztonságot. Hogy a Nő ért, elfogad és hisz bennem, ez a Férfi biztonsága. És a Nőé is végül. Csakis ez. Mert tartós, mély, Igazi csakis az a kapcsolat lehet, ahol az alap igaz, amihez kell a másik oldal is.
Nem csak a lenyűgöző, de a sötét oldal is kell.
Mutatni azt. Merni vállalni. Minél hamarabb. Az aggályos tehát nem az, ha egy pasi fél vagy más „fura” gondolatai vannak, hanem ellenkezőleg, ha nincsenek neki. Ahol minden szép és harmonikus és rendezett, az az aggályos. Mert akkor az még színjáték, bizonyosan az. Ha minden szép és rendezett akkor még csak kivülről csodálok egy várat, aminek mindenképpen vannak sötét szobái, minden férfi, minden ember lelkének vannak, és ha ezt a nő nem látja, akkor vagy nem jól figyelt, vagy a férfi titkolta jól, ami végül ugyanaz, kerítés, a kapcsolat korlátja, az évek és a gyermekek számától függetlenül, nem lehet erős az, ahol a férfi lelke részben árnyékban marad.
Öröm, ha megosztod!
