A bizonytalanság a tálentum okozata, feszít, rászorít. Minél nagyobb tehát a bizonytalanság, annál nagyobb a potenciál. Hasznosulnia kell. És ezt az ember Tudja. Minél bizonytalanabb, annál inkább. Érzi. És ettől nyílik, fokozatosan, egyre nyitottabb, egyre inkább képes kapcsolódni. Ezért tehát nem az a Féri van kész a kapcsolatra, aki stabil, vagy annak próbál tűnni, hanem ellenkezőleg. A bizonytalan. Sőt, aki a bizonytalanságát vállalni is meri. Minél inkább meri, annál készebb. Mert ő tudja értékelni az erőt, mert neki van valódi igénye rá, őt lehet kiegyensúlyozni. Aki billeg. Tehát nem azt, aki cövekegyenesen áll.Épp nem. Mert az nem fogadja, mert az azt hiszi tudja, annak még nincsen szüksége rá. Törnie kell előbb. Szükségszerűen. És utána, utána jön el a Nő ideje, ez Van, bármilyen félelmetes is, a szétesettség vált át önnön ellenkezőjébe, a csillagok csak a saját vélt fényem gyengülése után, a Hold fényénél, a Nő fényénél látszanak, akkor működik a szextáns, lehetséges a Navigáció, fellelhető az Irány, csakis akkor, a Fókusz, a Konkrét. Így működünk. És a Hold fénye és tömegvonzása bár változékony, de a Jelenléte Stabil.
Az Nő, az Felkészült, aki Stabil.
Mert annál jobban tud egyensúlyozni, jelen lenni, Hinni, Bízni, Megerősíteni. Nagyságunk a Nőnél, sok szó esett már erről, a repülő távlatából nézve talán a Közösség, a Nemzet gyengesége is. Mert a Nőkön áll a minden. Abszolút mértékben. És a magyar társadalom, a magyar Nők összetörettek. Szépek, továbbra is, nagyon, tán a legszebbek a világon, de bizonytalanok, nagyon-nagyon, tehát erőtlenek, mert külső hatásoknak kiszolgáltatottak, mert külső megerősítésre szorulnak, többségükben, folyamatosan, és hogy ehhez dominálni vagy megfelelni próbál az teljesen mindegy. Egészen elképesztő amúgy. Ez. Hogy a nők stabilitást keresnek. De az Tévedés. Nekik kell stabilnak lenni. Adni, amit vágynak. Pontosan azt. A férfiak ezzel szemben érzelmeket igényelnek, hogy rájuk szükség legyen, ami szintén Tévedés. Maguknak kell merni vállalni, az érzelmeket, hogy nekik szükségük van. Csodaszép ez. Ahogy térben és időben megtöretve vajúdva, kín és fájdalom közepette szüljük az Újat. Nők szülik. Sok, sok szenvedés árán, az Új Embert, az Új Férfit és Új Nőt szülik. Nők. Folyamatosan.
És az Új alapja a Stabilitás.
Lehet külső megerősítésre, sikerre, vagyoni elismerésre törekedni, így próbálni tükröződni, de aki ebben partner, csak fiú, nem Férfi még, tehát benne tükröződni sem érdemes, mert megerősíteni igazán soha nem fog, mert nem tud, mert nincs neki miből, mert ereje nincs. Neki nincs. Még. Akinek pedig van, akinek Ereje Van, a Férfi, akiben tükröződni érdemes lenne annak az Ereje Nőtől jön. Neki tehát szüksége nincs rád, fel sem kér a táncra. … Kemény ez. Nagyon. … hogy, aki táncra felkér az rádszorul, ezért tehát, hogy a Nő végül csakis más Nőkből meríthet. Fonó. A bölcsek, a Tapasztalatak, a Vének. Ezért múlik Nőkön, ezért beszélek erről. Mert valóban meríteni csak Nőből lehet, Férfi és Nő számára is. Leleki téren csak Nőből, valamint az alkotás sikerélményéből, ami Férfinek az Ügy, a Nő számára a Férfi. Mégpedig nem szolgáló, hanem, mint Nap. Tehát nem mint, aki nekem, a nőnek alárendelt, hanem akit én szültem, aki fúziós úton az Én Hold anyagomat lényegíti át, a tőlem, velem tanult módon, s így alkotásom tehát. Fontos ez. Hogy közvetlenül erőt Férfiból meríteni csak szexuálisan lehet. Lelki téren nem. Tehát például belőlem sem. Olvasni igen, de meríteni nem. Sőt. Nővel, aki belőlem merítene, aki tőlem megrősítést vágyik, nekem megfelelni próbál, azzal bizonyosan nincsen dolgom. Sem, aki játszmába vonna be. Senkivel, aki tőlem Akar.
A Férfinek Erő kell.
Erő, tehát stabilitás, amint a többi nőnek is. Tartás jól mutatja, ki hogy áll, és, igen, gyakran lehangoló. Az embereket nézni, utcán. Másrészt persze, hogy nem az. A görbület csak a vajúdás jele, és a többség vajúdik, még, még jócskán, amin át kell menni. Neki. Megmenteni belőle senkit nem tudok. És utána egyenes. Utána erős. Utána tud valóban bordává lenni a Nő, aki tehát, fontos, nem a Férfi, hanem az Egységünk ereje. Stabilitás. Nélküle a Férfi esélytelen, szétfolyik, s vele az Ügy, a Közösség és az Ország is, bármilyen jó is a szándék, semmi nem megy, amíg a borda kígyónak véli és éli magát … másrészt jó ha már teszi … mert a Kígyó Vajúdik aztán, csakis így a kígyó, tehát az ösztönlény tapasztalatai nyomán hozzáférhető a Szenvedés, a Nagy, az Igazi, amiből az Új születik. Muszáj. Meg kell élni a Kígyót, megengedni a tapasztalást, ha vonz, de erről is sok szó esett már, és utána lesz az ember Példa, a Nő, utána van meg a Stabilitás, a Nyugalom, az Erő, ami onnan is tudható, hogy maga egyre kevésbé keres, hanem hozzá kezdenek mások, a fiatalok jönni. Szép a Rend. Ebben is. Nagyon. A Nő többé nem bocsátja áruba magát, az még mind a Kígyó, hanem a Nő Van, és látszik, hogy hol megtalálható, és rendelkezésre áll, amikor időszerű, csakúgy, Közös Tevékenység, Közös Gondoskodás során, mert ez a Nő Dolga.
: )
Öröm, ha megosztod!
Ki kellett lépjek a világba, eddig a „hideg-rideg” északig kellett, h eljöjjek ahhoz, h királynővé lehessek. Hogy egyáltalán lehetőséget kapjak. Minden másnak le kellett kopnia rólam, átverekedni magam minden boszorkányságon, amazonként harcolni, hisztizni, manipulálni, közben érezni, h ez kell, ez jó, bár szenvedek, hazudnom magamnak, az is kell, de egyszer annak is vége kell legyen. Most itt, hamarosan trónra lépve végre megértem, miért kellett idáig elvándorolnom. Sokáig lázadoztam, hisztiztem, hideg van, hosszú a tél, késő jön a tavasz, otthon már milyen meleg van, h ez nem fair. Aztán egy ideje szeretem, és akkor keztem gyógyulni. És most itt állok és mindennek látom az értelmét. Persze a munka az nem fogy el. Még van tennivaló a bizalom terén. Hogy ne nézzek már hátra, hanem bízzak abban, h a másik ott van és figyel.