A liturgikus év véget járjuk, az adventi újrakezdés előtti utolsó nap a mai, és napok óta Jeruzsálem pusztulásáról és Jézus második eljöveteléről van szó az olvasmányokban, és napok óta visít egy hang bennem belül, hogy emberek, EZ HÜLYESÉG! Akkor tehát most mondom, a liturgikus év zárásaként, hogy ez is legyen kimondva. Két külön dolog keveredik a szövegben itt össze, és ezért ez az egész nem érthető jól, míg az ember szét nem valasztja. Szerintem. Egyrészt Jeruzsálem, és másrészt Jézus eljövetele, tehát Isten országa. Amiből az egyik valóban meg is történt, még annak a nemzedéknek az idejében, míg a másik nagyon-nagyon messze van, az idők végeztén várható csak.
Hogy ez hogyan releváns nekem ma?
Jeruzsálem sehogy. Mármint azon kívül, hogy az anyagi sikerhez ragaszkodó, fixációikból továbblépni képtelen emberek elbuknak – a zsidók földi királyságot akartak Jézus lelki királysága, tehát Isten országa helyett, nem tudták őt messiásnak elfogadni, földi hatalom iránti vágyuk szükségszerűen szembekerült a rómaiakkal, és elbuktak. Másrészt viszont a fügefa friss hajtása változatlanul mutatja az idők változását, hogy mi itt ezekről beszélgetünk én így értékelem. Friss hajtásnak. Meg kellett a radikális önzést, tehát a teljes istentelenséget éljük, és magunktól vagyunk rajta túl, még ha vissza is esünk olykor. Ami nagy dolog! Változnak az idők, Isten országa közeledik – még azért nagyon messze van (!) – és együtt építjük.
*
Jézus így jövendölt Jeruzsálem pusztulásáról és a saját második eljöveteléről: Amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása! Akkor, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe; akik a városban meneküljenek el; és akik vidéken vannak, vissza ne térjenek! A bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, amit az Írás mond. Jaj, a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy gyötrelem lesz a földön, és az ítélet haragja sújtja ezt a népet. Lesznek, akiket kardélre hánynak. Sokakat fogságba hurcolnak pogány népek közé. Jeruzsálemet pogányok tiporják, amíg idejük be nem telik. (Jeruzsálem)
Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok. (Isten országa)
Lk 21,20-28
Abban az időben Jézus a következő hasonlatot mondta tanítványainak: „Nézzétek a fügefát és a többi fákat! Amikor látjátok, hogy már hajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Ugyanígy ti is, amikor látjátok, hogy mindez bekövetkezik, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. (Isten országa)
Bizony, mondom nektek: Nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. (Jeruzsálem)
Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.” (Isten országa)
Lk 21,29-33
Jézus ezeket mondta tanítványainak a világ végéről: „Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az evilági gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a nap. Mint a csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt.” (Isten országa)
Lk 21,34-36
Öröm, ha megosztod!
