Még mindig az interjú, az általa kiváltott indulatok kapcsán, mert tudom, látom, érzem a felelősségem. Egy könyvnyi mondanivalót próbáltam egyetlen beszélgetésbe zsúfolni, kötött terjedelmi keretek közé, és ez ütött vissza. Continue Reading
Author / Joós István
Senki nem méltatlan.
Nincs méltatlan. Fontos ez. Hogy nincs. Nem csak méltatlan kapcsolat nincs, de méltatlan ember sincs. Hanem csak ember, Van, és annak a pillanatnyi állapotai, valamint arrogancia, ha a másikat métatlannak, tehát magamat méltóbbnak ítélem meg. Continue Reading
A Férfi nem hagy el. Soha.
Egy Férfi nem hagy el. Soha. Semmikor. A hisztis királyfi, aki megkapta apuka fele királyságát vagy aranybányába tenyerelt, de nem nőtt fel, hiszen el sem indult, tehát fogalma is csak halvány van magáról, a nő szerepéről és értékéről végképp kevés, csakis ő tud elhagyni. Continue Reading
Megkövezve
Szó szerint kövezve éreztem magam tegnap, nevem napján, az interjú nyomán, mint az az egykori vértanú, éles, súlyos, szó-sziklák repültek felém, ha talán nem is gyilkos szándékkal, de gyilkolásra alkalmas erővel. Érdekes, sőt értékes ez. Continue Reading
Közös az Ügy
Az Ügy nem a Férfié, hanem közös. A Nő tehát NEM a Férfi Ügyét szolgálja, sosem, hanem közös a Lelkesedésük, mert megérinti, sajátjának érzi, sőt, egész életében ezt várta, amit a Férfi végre hoz. Continue Reading
Nem a Gyermek a Cél. (És mégis.)
Karácsony napja van. A Gyermek születésének napja, jó alkalom, hogy picit erről is írjak. Gyermekekről. Soká hittem ugyanis, ebben nőttem fel, a családban nálunk ez nagyon erős volt, hogy a gyermek a Cél, Continue Reading
Az ima a kibillentség rendje.
A kibillentség tevékenysége az ima, mai megfigyelésem ez, hogy amikor imádkozom, akkor bizonyos, hogy kibillentségben vagyok épp. Tehát rendjénvaló ebben az állapotban a kívül tételezett Atyához imádkozni, mégis, annak ellenére rendjénvaló – ezért a mégis –, hogy pár éve még egyes szám első személyre írtam a Mi Atyánkot át. Elejétől a végéig. Nagyon okosnak képzeltem […]
A legnagyobb Érték.
Hogy az élet volna a legfőbb érték, az önközpontúságba rekedt ember gyakori tévedese ez, ami, persze, rendben van, nem is lehet másképp, mert magából indul ki, hiszen önnön létezéséből ki még alig lát. Continue Reading