Author / Joós István
Korszakzárásra hívlak!
Kedves Te!
Aki olvasol, ezen az oldalon itt, sokan régóta már, többen előfizetés mögött is, el-ké-pesz-tő, hogy másfél millió kattintáson túlvagyunk, és bár tudom, hogy magad miatt jössz, újra és újra, vissza, tehát nincsen így, de mégis, az érzésem lerázhatatlanul, hogy:
adósod vagyok. Continue Reading
A purgatórium jó.
Hol vannak a halottak? Érdekes kérdés ez, amit ha a konkrét feljegyzést szó szerint vizsgáljuk, akkor nem lehet másképp érteni, mint hogy a sírban, és majd az ítélet harsonáira kelnek csak ki onnan. Soká voltam ezzel vitában. Continue Reading
Szent vagy.
A báb, sőt a hernyó is pillangó, lényegét tekintve, valóságosan az, még ha időnek is kell még telnie, hogy akként is nézzen ki, hogy repülni tudjon, hogy maga ezt megértse Continue Reading
Memento Mori
Fa fejfát szeretnék. Temetőben bóklászva jöttem erre ma rá, farkasréti köztemető sorai között, és egy kis padra ültem most le, hogy meg is írjam, hogy Continue Reading
TOVÁBB-LÉPÉS
Olyan nagyon szép ez, hogy bizonyos dolgokat az ember valóban egyszerűen csak tud. És kész. Bárki bármit is mond vagy akar, ez így lesz, bizonyosan, Continue Reading
A helyes tett a jól-lét túlcsordulása.
Fontos a csend. Olykor. Felmenni a hegyre, képletesen vagy valóságosan, mély sőt legmélyebb nyugalomban semmit csinálva merítkezni, ami Continue Reading